Nyitólap > Szépe György > Albert Sándor megemlékezése

Nehéz ilyenkor bármit is mondani. Még túl friss a hír, még túl nagy a megdöbbenés, még nem lehet letisztult szavakat-mondatokat megfogalmazni. Ilyenkor ijesztő összevisszaságban törnek fel az emberben a képek, mondatok, emlékfoszlányok... Az első találkozásunk a Nyelvtudományi Intézetben, ahová Kenesei Pista vitt magával még 1976-ban, és ahol "A nyelvtudomány ma" című kötetét így dedikálta nekem: "Albert Sándor kollegának: Szépe György. Bp. 1976. február 13-án (pénteken)". Aztán a rengeteg későbbi találkozás a Szentháromság utcában, a Nyelvtudományi Intézetben, a megszámlálhatatlan külföldi és hazai konferenciákon... Egy fényképet nézegetek, amelyen mezítláb ül a tengerparton, valahol Normandiában, mosolyog, és az óceán által eláztatott zokniját lengeti a friss tavaszi szélben... A biztató szavak, a rengeteg emberi gesztus, az a felmérhetetlen tudás, amelyet a hosszú évtizedek alatt felhalmozott... mindenkinek segített, mindenkihez volt egy kedves szava, soha senkit nem küldött el azzal, hogy nem ér rá, fáradt, beteg, hagyják békén...

1978-ban az õ irányításával írtam meg egyetemi doktori értekezésemet, és az ő pécsi tanszékén habilitáltam 2000-ben. Mindvégig figyelemmel kísérte tevékenységemet, érdeklődött sorsom felől. Amikor 1977-ben be kellett vonulnom négy hónapos tartalékos tiszti kiképzésre, könyveket küldött a kiskunhalasi laktanyába és leveleket írt, hogy ne érezzem olyan elveszettnek magam. Egy kicsit apám helyett is apám volt. Most végignézek a polcaimon sorakozó, nekem dedikált könyvein, beleolvasok géppel írt régi leveleibe és egyre nehezebb lesz a szívem. Nem lehet elhinni, hogy nem hívhatom fel többet, nem írhatok több sms-t a névnapján és nem hallgathatom okos szavait. Tudom, hogy soha nem fogom elfelejteni. Miért olyan nehéz azt mondani, hogy nyugodj békében, drága Gyurka...?

Albert Sándor
SZTE BTK Francia Nyelvi Tanszék

Módosítva: 2012.09.13.