FIATAL KUTATÓI PÁLYÁZAT

Neurolingvisztikai és Pszicholingvisztikai Osztály

MTA Nyelvtudományi Intézet

Budapest

 

Pintér Tibor

 

 

 

Két- és Többnyelvűségi Program

 

A kutatás tárgya

A magyarországi romák (illetve magyarországi szlovákok) többnyelvűségének kutatása (kétnyelvű helyzet a magyarországi nyelvpolitika árnyékában: de facto vs. de jure kétnyelvűségi helyzet összehasonlítása).

 

Az állam törvényei és jogszabályai által szabályozott „hivatalos” kétnyelvűségi helyzet általában nem fedi a „valóságos” nyelvi állapotot. Ez a triviális megállapítás kutatások nélkül is kikövetkeztethető akár abból az egyszerű tényből is, hogy a nyelvészek és politikusok által „előirányozott”, sőt mintegy elvárt kétnyelvűségi helyzet nem lehet azonos egy politikai határok közé beszorított közösség összes kisebbségre nézve (Magyarországon például 13 hivatalosan elfogadott kisebbség él). Vizsgálatomban legfőként a magyarországi roma kisebbség nyelvi helyzetét szeretném górcső alá venni, s összehasonlítani a szlovákiai romák között végzett kutatásaimmal[1]. A kétnyelvű anyanyelvváltozatot érintő kutatásaimat elsődlegesen a magyarországi romák között kívánom elvégezni, ám – mivel úgy tudom, a magyarországi szlovákok között ilyen kutatás nem készült – ezt idővel ki szeretném terjeszteni a magyarországi szlovákokra is. A szlovákiai magyarok kétnyelvűségi típusai Lanstyák István és a Gramma Nyelvi Iroda jóvoltából már viszonylag részletesen feltérképezettek (vö. Lanstyák 2000), valamint a magukat a szlovákiai magyar beszélőközösség részének tartott „magyar cigányok” között is készültek ígéretes kutatások (gondolok itt a malomhelyi roma közösségben végzett kutatásokra)[2].

 

A kutatás jelentősége és hasznosíthatósága

Kutatásaim eredményei két irányban jelenthetnek előremozdulást a magyarpárú kétnyelvűség-kutatásban. Egyrészt újabb adalékokkal szolgálhatnék a magyarországi magyar párú kétnyelvűség egyes részterületeiről, másrészt a kutatás eredményei összehasonlíthatóak lennének a Gramma Nyelvi Iroda égisze alatt folytatott (és a jövőben tovább folytatódó) kutatási eredményeimmel. A romák nyelvhasználatát érintő témák jelentőségével „A kutatás területei” című részben foglalkozom.

Nem mellékes annak jelentősége sem, hogy a hároméves kutatói időszak végén lehetőség nyílna roma és szlovák nyelvű olvasókönyv összeállítására is, amely tartalmazná a magyar­országi romák és szlovákok különböző nyelvjárású és regiszterű szövegeit – az anyagból készülhetne egy könyv és ennek mellékleteként a hanganyagot tartalmazó cd vagy multimédiás CD-ROM. Ennek megfelelően az élőnyelvi szövegek lejegyzéséhez, valamint a hanganyagot tartalmazó cd elkészítéséhez komoly stratégiát kell kidolgozni: ennek alapjául szolgálhat az MTA Határon Túli Irodái által kidolgozott – és Kassai Ilona által lektorált – lejegyzési útmutató[3], amely az élőnyelvi szövegek lejegyzésének módját tartalmazza.

A kutatásaim folyamán összegyűjtött – és az intézetben tárolt – hanganyagokból és egyéb jellegű szövegekből minimális energiaráfordítással létre lehetne hozni egy szövegtárat, melynek feldolgozottsága folyamatosan mélyíthető lenne, mivel a feldolgozást elősegítő számítógépes programok rendelkezésünkre állnak (a feldolgozás személyi költségeire később pályázni kellene). A gyűjteménnyel meg lehetne alapozni a magyarországi romák és szlovákok élőnyelvi korpuszát.

            Már a kutatás vége felé (azaz a pályázati idő lejárta előtt) pontosabban ismereteink lennének a magyarországi romák (és szlovákok) nyelvválasztási stratégiáiról, illetve arról, hogy körükben a többnyelvűség milyen diglosszia­helyzetet teremt. A kisebbségi anyanyelvváltozatokat megcélzó vizsgálat végeredményeként e sajátos kontaktusváltozatok belső, strukturális tulajdonságait is jobban megismerhetnénk.

 

A kutatás területei

Az általam vizsgálni szándékozott témák természetesen nem előzmény nélküliek a magyar tudományos életben. Kutatásom így szervesen kapcsolódna egy már működő tudományos diskurzushoz. Ebben egyrészt megpróbálnám bemutatni, felvázolni a magyarországi romák valós nyelvhasználatát. Elsősorban e beszélőközösség nyelvi viselkedésével, annak nyelvválasztási stratégiáival, valamint az azt befolyásoló nyelvszociológiai kérdésekkel szeretnék foglalkozni. 

A nyelvszociológiai kérdések közül elsősorban színtérvizsgálatokkal foglalkoznék. Kutatásaimban az foglalkoztat, hogy a kétnyelvű beszélők milyen törvényszerűségek alapján kapcsolják egyes nyelveiket (s ezen belül egyes nyelvváltozataikat) az egyes nyelvhasználati színterekhez. Mik azok a külső hatások, amelyek alapján a kétnyelvű beszélők egyes nyelveiket (sőt nyelvváltozataikat) az adott színtéren használják. Itt mindenekelőtt el kell különítenünk a külső és belső nyelvhasználatot[4]. A kettő összevetésével és elemzésével megállapíthatók azok a tényezők, amelyek adott helyen és időben a nyelvválasztást befolyásolják (pontosabban befolyásolhatják, hiszen mindig csak tendenciáról és nem 100%-osan megvalósuló jelenségről beszélünk). Többnyelvű közösségek lévén nem csak a nyelvválasztás, hanem a nyelvváltozatok választása, a standardhoz fűződő viszonyuk kutatása is érdekes lehet. A formális–informális (familiáris) színterek hatásánál egy többnyelvű közösségben külön figyelmet érdemel, hogy a színterek melyik nyelv(ek) használatának irányába befolyásolják a kétnyelvű beszélők nyelvválasztását.

Nyelvválasztási stratégiák: A nyelvválasztás külső és belső okainak megismerésén keresztül azt szeretném megtudni, hogy a vizsgált beszélőközösségek esetében lehetséges-e általános nyelvválasztási stratégiákat megállapítani. A nyelvhasználatot befolyásoló tényezők pontosabb vizsgálata alapján több információt kaphatunk a résztvevő, téma és hely egymásra hatásáról (illetve, arról, hogy a fenti kisebbségek körében melyek azok a tényezők, amelyek leginkább befolyásolják a nyelvválasztási stratégiákat). A kérdés az, hogy léteznek-e az egyes etnikumokra jellemző nemzetspecifikus nyelvválasztási stratégiák, és ha igen, az egyes nemzetek melyeket alkalmazzák gyakrabban. Ez irányban nagy jelentőséggel bír az olyan tényezőknek, mint a hatalom/státus–szolidaritás/intimitás, valamint a formalitás–informalitás nyelvválasztást befolyásoló hatása.

Fontos kérdés a hivatalos nyelv (amit például a Szlovák Köztársaság Alkotmánya államnyelvként definiál) hatása a beszélőkre, s az, hogy a mindennap használt hivatalos nyelvváltozat milyen változásokat idéz(het) elő a beszélő nyelvhasználatában. Ha – egyáltalán – vannak ilyen változások, akkor valószínűleg közösségi szinten is érvényesülnek, így akár a nyelvhasználatban generációs különbségeket is előidézhetnek (mint például az általam vizsgált dunaszerdahelyi zsidók és részben a romák körében észlelt nyelvi dominanciaváltás és nyelvcsere). A nem magyar nemzetiségű közösségek nyelvhasználatát érintően külön figyelmet érdemel a magyar nyelvnek a közösségek nyelvi repertoárjában elfoglalt helye.

A nyelvhasználatot befolyásoló tényezők közül különösebben foglalkoznék a nyelvhasználók nyelvi attitűdjével. A nyelvi attitűd elsősorban mint az egyes nyelvekkel és nyelvjárásokkal kapcsolatos beállítódás ismeretes. Egy ilyen empirikus vizsgálat szerepet vállalhat abban, hogy reálisabb képet kaphassunk arról, hogy a magyarországi magyar párú kétnyelvű beszélőközösségekben a nyelvhasználat mekkora hatással van a társadalmi érvényesülésre (illetve, hogy pontosan milyen hatással van), valamint hogy mennyire normatív beállítódásúak a vizsgált beszélőközösségek. Korábbi empirikus felmérések és a nyelvművelésre mutatkozó folyamatos igény is igazolja, hogy a (nem csak magyarországi) magyar beszélőközösség normatív beállítódású, a kommunikációs képességeket, vagyis a kifejezőkészséget, a helyesírási készséget, a nyelvtanilag helyes és választékos beszédkészség jelentőségét nagyra értékeli a társadalmi érvényesülésben. Ezek vizsgálata a kétnyelvű beszélőközösségekben fokozottan érdekes és fontos, hiszen ezekben a kétnyelvű beszélő­kö­zösségekben eleve más normák érvényesülnek, mint az egynyelvűekben (illetve az egynyelvű közösség normái másként érvényesülnek a többnyelvű közösségekben).

Élőnyelvi kutatásokban fontos részként kell kezelni a beszélőknek nyelveikről, a környezetükben élő más etnikumokról, illetve azok nyelvéről alkotott véleményüket. Az ilyen attitűdvizsgálatok során olyan érzelmi viszonyulásokat ismerhetünk meg, amelyek rendre befolyásolják az egyes etnikumok nyelvválasztási szokásait.

           

A kutatás előzményei

2003 és 2005 között a Gramma Nyelvi Iroda szervezésében Menyhárt Józseffel közösen kutatást folytattunk egy dél-szlovákiai romatelepen, Malomhelyen (vö. Pintér–Menyhárt 2005). Kutatásunkban, melyet nyelvhasználati interjúk és kérdőívek segítségével végeztünk, elsődlegesen a roma nyelv használatának lehetőségeit vizsgáltuk, s emellett különös tekintetet fordítottunk a telepen élő 65 roma lakos magyarnyelv-tudására is. Látszólagosidő-vizsgálatot folytattunk az egyes generációk nyelvtudásának felmérésére, a roma–magyar kétnyelvűség formáinak vizsgálatára. A kutatás elkezdése után figyelmünket kiterjesztettük a szlovák nyelvre is, bár később rádöbbentünk, hogy a magyar közösségekkel körülvett elzárt kompakt közösség nem használja az államnyelvet: különböző módon, általában nem romák segítségével oldják meg azokat a helyzeteket, ahol magyar vagy roma nyelvvel nem tudnak érvényesülni.

            A malomhelyi kutatás előzménye egy többnyelvű város (Dunaszerdahely) roma lakosságával – is – végzett vizsgálat volt (lásd Pintér 2004a, 2004b). Ez a kutatás főként színtérvizsgálatban merült ki, amely leginkább az 1990-es években végzett ún. RSS-kutatás kérdőíveire támaszkodott (négy etnikum nyelvhasználatát vizsgáltam 20–20 adatközlőn). Ugyanezt a színtérvizsgálatot elvégeztem a városban élő szlovák lakosság körében is, így a két etnikum nyelvhasználati szokásai összehasonlíthatóak voltak (ahogy összehasonlíthatóak lennének a magyarországi szlovákság körében végzett kutatásokkal is).

 

A kutatás módszere

Az igényes kutatásokban többféle módszert, gondosan megfogalmazott kérdőíveket, illetve előzetesen megtervezett modulokból felépített nyelvhasználati interjúkat kell alkalmazni. Kutatásomban ezért direkt és indirekt módszerek együttes alkalmazását választom: vizsgálataimat egyrészt kérdőíves felméréssel és nyelvhasználati interjúk készítésével szeretném végrehajtani. Emellett az elkészített interjúkat – is – felhasználom a magyarországi romák nyelvváltozatainak leírására, kétnyelvű anyanyelvváltozataik sajátosságainak bemutatására (a nyelvhasználati interjúk kiváló lehetőséget nyújtanak a nyelvváltozatok kutatásához, a magyar párú kétnyelvűség jellemzőinek leírásához).

A megfelelő mennyiségű és megfelelő empirikus módon gyűjtött anyaggal az elvégzendő kutatás eredményei összevethetőek lennének a Gramma Nyelvi Iroda által a szlovákiai magyarság körében végzett kutatás eredményeivel (melyeknek egyik végterméke a Lanstyák István–Szabómihály Gizella szerkesztésében megjelent Magyar nyelvtervezés Szlovákiban).

 

A kutatás várható eredményei

A kutatások során árnyaltabb képet kaphatnánk a magyarországi romák, illetve a magyarországi szlovákok nyelvhasználati szokásairól. Ahogy szlovákiai kutatásaimban, úgy a magyarországi kisebbségek esetében is részletesebb információkat kaphatnék az informális–formális síkon „mozgó” beszédhelyzeteknek a nyelvekre és nyelvváltozatokra kifejtett hatásáról, a nyelvválasztási stratégiák okairól. Az egyik legfontosabb eredmény a kisebbségek anyanyelvének használati lehetőségeinek leírása: s egyben összehasonlíthatósága a szlovákiai kisebbségekével. Mindemellett azt is világosabban láthatnánk, hogy e kisebbségek mely területeken használják (használhatják) anyanyelvüket – e téren leginkább a szlovákság terén kaphatunk új információkat, mivel a magyarországi cigányság nyelvhasználata részletesebben fel van dolgozva. A cigányság nyelvhasználatának vizsgálatakor megállapíthatóak azok a különbségek is, melyek a kompakt közösségben és a többségi társadalomban elszórtan élő romák között vannak. Ilyen különbségek megmutatkoztak a szlovákiai cigányság körében is: a nem kompakt közösségekben kevesebben beszélik a romanit, gyorsabban megy végbe a nyelvcsere, illetve saját nyelvtudásukat is kevesebbre becsülik. A magyarországi kutatás mellett folytatom a szlovákiai kutatásaimat is (a Gramma Nyelvi Iroda támogatásával és segítségével), ezzel erősítve a kétnyelvűség dimenzióinak mélyebb feltárását, illetve az eredmények hasznosíthatóságának növelését.

            A magyarországi romák anyanyelvváltozatának vizsgálata részletesebb választ adna a kontaktushelyzetből adódó nyelvi sajátosságokra, egyrészt a nyelvérintkezési univerzálékra, másrészt a magyar–roma párú kétnyelvűségből adódó sajátosságokra (pl. kódváltás típusai, kölcsönszavak és interferenciajelenségek típusai, a nyelvvesztést, nyelvleépülést, nyelvcserét érintő generációs eltérések stb.).

 

A kutatás ütemezése

A kutatás előfázisában a már meglévő kérdőíveket (főként nyelvezetüket) és a nyelvhasználati interjúkban alkalmazott modulokat kell a magyarországi kutatáshoz igazítani, majd ezeket egy 5–5 fős kis csoporton kipróbálni. A sikeres próbatesztek után mintegy egy év alatt különböző roma (és szlovák) csoportok között településenként mintegy 100–100 kérdőívet kellene kitöltetni, és emellett nyelvhasználati interjúkat készíteni. Két év alatt folyamatosan el lehetne kezdeni az adatok kiértékelését, az interjúk lejegyzését és az olvasókönyv összeállítását.

 

 

 

Eddigi kutatási eredményeim

A kétnyelvűség különböző formáinak kutatása Dunaszerdahelyen. A kutatásban a szlovákok, romák, cigányok, valamint a vietnami bevándorlók nyelvhasználati szokásait kutattam, illetve a jelzett nemzetek esetében színtérvizsgálatokat végeztem.

            Magyar-roma párú kétnyelvűségi helyzet egy romatelepen – Malomhelyen. Dél-Szlovákiában, magyarlakta vidéken elhelyezkedő elzárt roma település oktatási helyzete és nyelvhasználati szokásaik. Látszólagosidő-vizsgálattal próbáltam kimutatni a romani és magyar nyelv ismeretének különbségeit, illetve a szlovák nyelv szerepét a kolóniában.

            Részt vettem a Kárpát-medencei magyar nyelvi korpusz határon túli alkorpuszának szervezésében, valamint szerkesztettem és koordináltam a jelzett korpusz szlovákiai magyar alkorpusza körüli munkálatokat.

            Jelenleg koordinálom a Microsoft Word magyar nyelvű helyesírás-ellenőrzőjének határon túli anyaggal történő bővítését, illetve szerkesztem a szlovákiai magyar nyelvváltozatok anyagát (a projektben az MTA Határon Túli Irodái és a MorphoLogic Kft. vesznek részt).

            Jelenleg is részt veszek a Gramma Nyelvi Iroda és az Illyés Közalapítvány által támogatott szlovákiai magyar nyelvjárások olvasókönyvének szerkesztésében. Ez élőnyelvi szövegek lejegyzett változatának különböző szempontok alapján történő kiválogatása: a lejegyzett szövegek ellenőrzése, illetve csoportosítása.

 

 

 

Felhasznált irodalom

Lanstyák István 2000. A magyar nyelv Szlovákiában. Budapest-Pozsony: Osiris Kiadó-Kalligram Könyvkiadó-MTA Kisebbségkutató Műhely

Lanstyák István–Szabómihály Gizella 2002. Magyar nyelvtervezés Szlovákiában. Tanulmányok és dokumentumok. Pozsony: Kalligram Könyvkiadó

Pintér Tibor 2004a. Nyelvelsajátítás, nyelvmegtartás, nyelvcsere Dunaszerdahelyen. In: P. Lakatos Ilona–T. Károlyi Margit (szerk.) Nyelvvesztés, nyelvjárásvesztés, nyelvcsere, A XII. Élőnyelvi Konferencia kötete, Budapest: Tinta Könyvkiadó. 63–71.

Pintér Tibor 2004b. Kisebbség és nyelvhasználat, In: Lanstyák István–Menyhárt József (szerk.) Tanulmányok a kétnyelvűségről II. Pozsony: Kalligram Könyvkiadó. 52–93.

Pintér Tibor–Menyhárt Józseffel 2005. Bilingvizmus v Malom Háji, alebo jazyková situácia v rómskej komunite na južnom Slovensku, In: Jozef Štefánik (red.) – Individuálny a spoločenský bilingvizmus. Bratislava: FF UK, 77–82.

 


[1] Ezeket a következő tanulmányokban publikáltam: Pintér 2004a, 2004b, 2005.

[2] Bár a magyarországi szlovákok nyelvváltozatairól is készültek kutatások, ezek egyike sem foglalkozik behatóan magával a kétnyelvű nyelvváltozattal (a magyarországi szlovákok ún. kétnyelvű anyanyelvváltozatával): kutatásom egyik célja, e kontaktusváltozat sajátosságainak vizsgálata lenne. A magyarországi szlovákok nyelvváltozatáról készült kutatások leginkább a nyelvjárásokat érintik, s csupán a legújabb kutatások jellemzik a modern szociolingvisztikai módszereket. Ezen kutatások említésekor mindenképpen meg kell említeni Gyivicsán Anna és Zsilák Mária nevét és eddigi munkásságát. Ugyanakkor azt is tudatosítani kell, hogy ezek a kutatások leginkább a néprajz és a folklorisztika felől közelítenek a nyelvhez.

[3] Jelenleg is dolgozunk a szlovákiai magyar nyelvjárások olvasókönyvén, melybe a lejegyzéseket pozsonyi és komáromi egyetemisták készítették. Az olvasókönyv összeállításában Lanstyák István, Rabec István, Hurka Katalin, valamint jómagam veszek részt.

[4] Belső nyelvhasználat alatt olyan nyelvi megnyilatkozásokat értek, amelyek létrejöttéhez beszédpartner jelenléte nem – feltétlenül – szükséges. Ezt a fajta nyelvhasználatot tekintem a legszemélyesebbnek, mivel a nyelvhasználót és a nyelvválasztást nem befolyásolja egy másik beszélő jelenléte. Az ilyen nyelvi megnyilatkozásokban olyan nyelvi jelenségek is előfordulhatnak, melyeket általában nem merünk mások előtt vállalni (pl. káromkodás, személyes monológok stb.). Ez az a színtér, amelyre legkevésbé jellemző a kisebbségi létre jellemző ún. megfélemlített nyelvhasználat (pl. az olvasás esetében).