Biró Tamás:

Ami megjelenik, és ami nem jelenik meg a beszédben: Performanciahibák, fedett információ, nyelvi változás (toborzás)  

Absztrakt:

Performanciahiba alatt olyan alakot értek, amely megjelenik a beszédben, de a mentális nyelvtan, pontosabban annak modellje szerint nem grammatikus. A mentális komputáció, ill. annak modellje néha hibát vét, és a hibázás valószínûsége tipikusan megnõ gyorsbeszédben. A nyelvet elsajátító gyermek és a nyelvet tanuló algoritmus nem tudhatja, hogy a beszédben megfigyelt adat vajon grammatikus-e a beszélõ számára, vagy performanciahibáról van-e szó. Vajon a performanciahibák megzavarhatják a nyelvtanulót, beindítva ezzel egy nyelvtörténeti változást?  

Fedett információ alatt olyan információra gondolok, amely a mentális nyelvtan, pontosabban annak modellje szempontjából fontos, de nem jelenik meg a beszédben. Ilyenek például a szintaktikai frázisok és a fonológiai lábak határai, de ilyen a szó „eredete” is. A nyelvet elsajátító gyermeknek és a nyelvet tanuló algoritmusnak közvetett módon kell a fedett információt rekonstruálnia. Vajon egy téves rekonstrukció megzavarhatja a nyelvtanulót, beindítva ezzel egy nyelvtörténeti változást?  

Kérdéseimet – amelyeket optimalitáselméleti keretben fogalmazok meg, de azon túl is értelmezhetõek – néhány korábbi számítógépes szimuláció eredményeinek bemutatásával illusztrálom. Majd kitérek két, a közelmúltban hallgatókkal végzett kísérletre is, amelyek a magyar magánhangzó-harmónia néhány aspektusát vizsgálták. Az elsõ kísérlet eredménye alapján amellett érvelek, hogy a vacilláló tövek esetén az elölképzett ragot tekintsük grammatikusnak, a hátulképzettet pedig performanciahibának. A második kísérlet alapján az Optimalitáselmélet analógiás kiterjesztésére teszek javaslatot. Egyúttal megfogalmazok néhány lehetséges kutatási irányt, amelybe szeretnék hallgatókat is bevonni. Így az elõadásom toborzóbeszédnek is tekinthetõ.