Az ige utáni szabad szórend és a fázisok

É. Kiss Katalin

            Az előadás arra tesz kisérletet, hogy egységes magyarázatot adjon a magyar nyelvben megfigyelhető szórendi kötöttségekre és szórendi szabadságra, valamint azokra az ellentmondásos tényekre is, melyek részint a konfigurációs nyelvekre jellemző alany-tárgy aszimmetriáról, részint a nem-konfigurációs nyelvekre jellemző alany-tárgy szimmetriáról tanúskodnak. Elméleti keretéül a generatív elmélet fáziselméletnek nevezett változata szolgál (l. Chomsky 2001, 2002, 2005), de a magyarázat az elméleti kerettől függetlenül is értelmezhető.

Az előadás amellett érvel, hogy a magyar mondat konfigurációsan épül fel; tehát az igei szintagmában az alany prominensebb mint a tárgy. Hierarchikusan rakódnak az igei szintagmára annak különféle funkcionális kiterjesztései is, például az igekötőnek helyt adó PredP és a fókusznak helyt adó FP. E kiterjesztések kiépülése igemozgatást vált ki; az ige a vP-ből a Pred fejbe, onnan az F fejbe emelkedik. Azok a kifejezések, melyek fejpozíciójából kiemeltük az igét, „összeesnek”, kilapulnak, és szórendjük szabaddá válik. Pontosabban szórendjüket egy fonológiai megkötés, az Otto Behaghel (1932) megfogalmazta ’növekvő összetevők törvénye’ szabályozza.

A fenti műveletsor a fáziselmélet keretében válik értelmezhetővé. A fáziselmélet szerint a mondatok létrehozása részenként, fázisonként történik. A fázisok „bal perifériája”, fej előtti szakasza jelenti a mondat szintaktikailag továbbépíthető és szemantikailag aktív részét. A fej utáni szakasz, az ún. fázistartomány a levezetés további szakaszaiban már csak passzív résztvevőként van jelen. Az előadás megmutatja, hogy a magyar mondatban az ige lexikális kiterjesztése, a vP, valamint az ige maximális funkcionális kiterjesztése (a PredP vagy FP) egyaránt fázisokként működnek. Az ige alkotja bennük a fázisfejet, tehát azt a választóvonalat, mely a szintaktikailag és szemantikailag aktív baloldali perifériát a neutralizálódott jobboldali fázistartománytól elválasztja. Azok a kifejezések, melyekből kiemeltük az igét, s ezért kilapultak és szabad szórendűvé váltak, a fázisok neutralizálódott jobboldali tartományát képviselik.

A mondatok szemantikai értelmezése fázisonként történik. A vP fázis még konfigurációs, azaz hierarchikus elrendezésű, ezért a vP-fázisban végbemenő műveletek számára az alany prominensebb mint a tárgy. A későbbi fázisokban a vP már a fázisfejtől jobbra eső kilapult fázistartományba esik – ezért a későbbi fázisokban értelmezett jelenségek már laposnak „látják”.