A tankönyvszöveg vizsgálata az utóbbi években, elsosorban a
PISA-felmérés elégtelen eredményei miatt elõtérbe került az
alkalmazott tudományokban. Az elõadás a tankönyvek nyelvhasználatára
vonatkozó vizsgálatoknak a kritikája, és javaslatot tesz egy, az
eddigieknél komplexebb tankönyvszöveg-vizsgálati módszerre.
Mivel a tankönyvek nyelvhasználatáról, tehát szövegrõl van
szó, amely várhatóan még befogadócentrikus is, a parciális szempontok
szerinti elemzések helyett szövegtani szempontú elemzésre van szükség.
Hogy a szövegnek mely jellemzõi a leginkább relevánsak az érthetõség,
a tanulhatóság  szempontjából, természetesen nem véglegesen eldöntött
tény. A szövegtani kutatások eredményeinek birtokában azonban érdemes
megkísérelni egy olyan szövegmodell felállítását, amellyel a
tankönyvszövegnek valóban a lényeges jellemzõi vizsgálhatók.
Néhány lehetséges, de általános modell bemutatása után egy
olyannak a felvázolására tesz kísérletet az elõadás, amelyhez
kidolgozott módszertan áll rendelkezésünkre. A szövegmodell gyakorlati
célt szolgál: szemléleti/elméleti és módszertani segítséget kínál a 
tankönyvszöveg-kutatóknak.

A tankönyvszöveg-elemzési modellben megjeleno szempontok:

(1) A szövegtagolás és a gondolati egységek
(2) A szövegegységek kapcsolata egymással
(3) A mondategész kapcsolata a szövegegésszel
(4) A mondategészek kapcsolódása egymáshoz
(5) A szöveg mondatainak szerkesztettsége
(6) A mondategységek szerkesztettsége
(7) A mondatrészek zsúfoltsága   és telítettsége
(8) A szöveg aktuális tagolása
(9) A lexikai anyag

A modell alkalmazását egy rövid szöveg elemzésével mutatja be az
eloadás.