Összefoglaló

     Heltainé Nagy Erzsébet:  A nyelvi hagyományok idõszerûségérõl  címû
elõadásához

1. Az elõadás egyrészt a témakörrel kapcsolatos szaktudományos és
tudományközi eredményekrõl kíván beszámolni, másrészt ezek alapján
kérdéseket, problémákat vet föl egy konkrét tudatos nyelvi hagyomány, a
  nyelvmûvelés témakörében.
2.1. Az utóbbi két évtized társadalomtudományi és a tudománytörténeti
munkáinak egyik fontos kérdése a  hagyománynak mint tudásmegõrzõ
keretnek, valamint a vele összefüggõ értékrendszereknek a kutatása.
Balázs János (1987), Békés Vera (1997), Csetri Lajos (1990), Nyíri
Kristóf (1994, 2001), Kiss Jenõ (1999), Szegedy-Maszák Mihály (1994),
Tolcsvai Nagy Gábor (2004a, 2004b) ide kapcsolódó írásai is mutatják,
hogy meghatározó szerep jut ebben a folyamatban a nyelvtudománynak, a
nyelvbölcseletnek, a nyelvfilozófiának. A hagyományok ugyanis közösség-,
kultúra- és részben nyelvspecifikusak, jellegük nagy mértékben függ a mi
a nyelv kérdésre adott tudományos válaszoktól.
2.2. A nyelvmûveléssel kapcsolatos szakmai polémiák, hozzászólások, a
témát érintõ összefoglalók ismeretében (a legújabbakból: Balázs 2005
Cseresnyési 2004 Heltainé 2004 Kálmán 2004 Kenesei 2004 Kiss 2004 É.Kiss
2004) is  szükségesnek tartom e folyamatos nyelvgondozó tevékenység
elméleti hátterének az újragondolását. Ennek egyik lehetséges útja
véleményem szerint a nyelvmûvelés konkrét paradoxonainak bemutatása,  az
eltérõ nyelvértelmezéseken alapuló ismeretek, hagyományrendszerek,
hiedelmek, mítoszok, zárványhelyzetek értelmezése.
3.1. Ilyen lépésként a jelen elõadás az 2.1 pontban vázolt keretben a
magyar nyelvtudomány-történet paradoxonai és mítoszai közül két
idõszakot és egy speciális jelenségkört kiemelve kívánja bemutatni az
adott korszakok nyelvmûveléssel kapcsolatos nézeteiben rejlõ, máig ható
paradigmatikus különbségeket és azok utóéletét. A nyelvújítási
évtizedekbõl  az  ifjú Tudós Társaság nyelvkoncepciójának megismertetése
  és mai megítélése az egyik idõszak, a másik pedig az új ortológia elsõ
évtizedeinek az ettõl radikálisan eltérõ, ugyancsak máig ható
nyelvértelmezése.
3.2. Mindkét idõszak különösen fontos az akadémiai nyelvmûvelés
történetében: az Akadémia elsõ évtizedeit jelenti az egyik, és fõként
Teleki József nevéhez kapcsolódik, a másik pedig a Szarvas Gábor-i
nyelvhelyességi nyelvmûvelõi szemléletre vonatkozik. A speciális
jelenségkör, a mindkét vonulattal összefüggõ, szaktudományon kívüli, ún.
értelmiségi, írói nyelvmûvelés „tudománytalan” voltának kérdése
ugyancsak izgalmas paradoxona a  modern nyelv- és irodalomtudománynak.


(A szakirodalom felsorolását le kellett vágnom, mert bizonyos karakterei
miatt a levelezõ gondot jelzett -- d.a.)