Ittzés Ambrus és Lagos Mátyás (NYTK ÁMNYI)

Mennyire nyitótövek a mennyire összetett szavak?

Olyan fõneveket vizsgáltunk, amiknek a tárgyeseti alakjukban fontaktikailag motiválatlanul kötõhangzó jelenik meg – ezek a nyitótövek, pl. a “tár”. Amikor ilyen fõnevek szerepelnek egy összetett szóban utótagként (pl. “naptár”), különbözõ mértékben elkezdhet ingadozni a kötõhangzó megjelenése tárgyesetben. A hipotézisünk az, hogy az ingadozás mértéke attól függ, hogy a beszélõk mennyire érzik összetettnek az adott szót: minél jobban érzik felbonthatónak a szót elõ- és utótagra, annál jobban örökli meg a szó a nyitótõséget az utótagtól. Az összetettség mérésére egy gyakoriságalapú mértéket használtunk, Hay (2001) és Rebrus és Törkenczy (2017) alapján: minél nagyobb az elõtag (“nap”) és az utótag (“tár”) külön-különi gyakorisága az összetétel (“naptár”) gyakoriságához képest, annál jobban érezhetõ felbonthatónak az adott összetétel. A Szószablya korpuszból vett adatok alapján megnéztük hogy van-e korreláció az összetettség és az ingadozás mértéke között. Az eredmény nem meggyõzõ, de nem kizárt, hogy a mérték finomításával jobb eredményt kaphatunk. Az elõadásban kitérünk az általunk használt összetettségi mérték hibáira és lehetséges alternatíváira is.  

Hivatkozások:

- Hay, J. (2001): Lexical frequency in morphology: Is everything relative? Linguistics 39–6.

- Rebrus, P. és Törkenczy, M. (2017): Gradient harmonicity in compounds. Proceedings of AMP 2016.