A vonatkozói mellékmondatok elsajátítása tipikus és zavart nyelvi
fejlődésű populációban

Kas Bence
ELTE BGGyFK Fonetikai és Logopédiai Tanszék
BMGE Kognitív Tudományi Tanszék


A vonatkozói mellékmondatokat (VMM-eket) tartalmazó összetett mondatok
elsajátítása hagyományosan kiemelt területe a pszicholingvisztikának.
A múltban nagy mennyiségű kutatás irányult a vmm-ek megértésére,
melyek alapján számos különböző hipotézis született a vmm-ek online
feldolgozási stratégiáit illetően. Ilyen többek közt a conjoined-
clause hypothesis (Tavakolian), a megszakítottsági hipotézis (Slobin),
a kanonikus formák feltevése (Bever) vagy a perspektívaváltás
hipotézise (MacWhinney). Ezen stratégiák többsége, úgy tűnik, nem,
vagy nem azonos mértékben mutatható ki a különböző nyelvekben,
és újabb bizonyítékok arra utalnak, a vmm-ek produkcióját sem pontosan
ugyanezek a tendenciák jellemzik. Egyes nyelvekben, pl. az angolban a
feltételezett specifikus stratégiák nem vizsgálhatók külön-külön, mert
bizonyos szerkezeti jegyek tipikusan együttjárnak (pl. a fej esete és a
mellékmondat pozíciója). Ezzel szemben a magyar nyelv sajátosságai
lehetővé teszik több szerkezeti tulajdonság elkülönítését, s ezzel
egyes stratégiák független vizsgálatát. Az előadásban feszegetett fő
kérdések, hogy a mondatprodukcióban is tetten érhetők-e a feldolgozási
stratégiákkal magyarázható specifikus mintázatok, illetve azok milyen
természetűek.