Szintetikus és analitikus tendenciák az újabb magyar nyelvfejlõdésben

 

Kemény Gábor

 

 

Az újabb kori magyar nyelvhasználatot ellentétes, egymást részben kiegyensúlyozó változási tendenciák egyidejû érvényesülése jellemzi. Ilyen például a tömörítõ (szintetikus) és a széttagoló (analitikus) kifejezésmód. Az elõadás fõként az analitikus tendenciával foglalkozik régebbi és újabb (túlnyomórészt az internetrõl gyûjtött) példák tükrében.

 

A szóhasználat terén analitikus tendenciának tekinthetõ a körülíró frazémák terjedõ sajtónyelvi használata fõnevek, különösen pedig tulajdonnevek helyett (pl. a magyar diplomácia vezetõje ’a magyar külügyminiszter’, a taláros testület ’az Alkotmánybíróság’, a fekete földrész ’Afrika’, a Balaton festõje ’Egry József’). Különbséget kell tennünk körülírás és körülíró metafora között. Az utóbbinak van képes értelmû eleme is (pl. a kálvinista Róma ’Debrecen’, lánglovagok ’tûzoltók’), az elõbbinek nincs. Ha a körülírás, illetve a körülíró metafora tulajdonnevet helyettesít, antonomáziának (névfelidézõ szókapcsolatnak) is nevezhetjük. E három kategória (körülírás, körülíró metafora, antonomázia) elkülönítése a szakirodalomban egyelõre nincs megnyugtatóan megoldva.

 

A szintaxisban analitikus irányú tendencia a névutó, illetõleg a névutós szerkezet alkalmazása határozóragos fõnév helyett (pl. felé, belül, keretében). Az elõadás részletesen tárgyalja az ún. újabb névutókat (pl. alkalmával, érdekében, segítségével, vonatkozásában), amelyek konkrét jelentésû birtokos szerkezetek alaptagjából fokozatosan formaszóvá (névutóvá) válnak. Terjedésük nem kifogásolható, mert bizonyos elvontabb határozói körülményeket árnyaltabban fejeznek ki, mint a határozóragok és a régebbi névutók.

 

A mondatszerkesztésben analitikus tendencia a körülíró szerkezetek alkalmazása egytagú igei állítmányok helyett, pl. választ ad, kérdést intéz (vkihez), javaslatot tesz, engedélyt ad, segítséget nyújt, vádat emel. A korábbi szakirodalom ezektõl a szükséges és elfogadható körülíró szerkezetektõl megkülönböztette az ún. terpeszkedõ vagy terjengõs kifejezéseket, amelyek a jelentés megváltoztatása nélkül helyettesíthetõk a megfelelõ egyszerû igealakkal, pl. használatát végzi = használja. Bizonyos szaknyelvekben, különösen pedig a jogi nyelvben azonban ez a helyettesítés olykor nem hajtható végre (pl. házkutatást foganatosít, magánindítványt tesz). Ezért ezeket nyelvi ténynek kell tekinteni, és bírálatukkal fel kell hagyni.

 

A szintetikus és az analitikus tendencia kölcsönösen kiegészíti és egyensúlyban tartja egymást. A magyar nyelv jellegének a szintetikus kifejezésmód felel meg inkább, de az analitikus irányú változások is hozzájárulnak ahhoz, hogy a magyar nyelv megõrizze rugalmasságát, alkalmazkodóképességét, stiláris többszólamúságát.