A Keszthelyi kódex és scriptora
Haader Lea

A nyelvtörténeti kutatásokban megbízható eredmények megtételéhez
elengedhetetlenek a jó kritikai szövegkiadások. A Régi Magyar Kódexek
sorozat azzal a céllal indult az 1980-as években, hogy a
Nyelvemléktárnak már nem korszeru" - s ezért a nyelvészeti kutatás
számára nem mindenben alkalmas - köteteit felválthassák az eredeti
hasonmását is tartalmazó, filológiai jegyzetekkel ellátott kiadások,
amelyek a kézirattal kapcsolatos minden szempontra kiterjedo"
bevezeto" tanulmányt is tartalmaznak.

A kiadásban soron levo" két kódex közül az elo"adás a Keszthelyi kódex
(1522) problematikájából tár fel egyes részleteket. Megkísérli
elhelyezni a kéziratot az ómagyar textualitásban, feltérképezni
viszonyát távolabbi és közelebbi rokonaihoz (elso"sorban a
Kulcsár-kódexhez); a kolofonokra és a késo"bbi bejegyzésekre
támaszkodva tárgyalja a kézirat keletkezésének körülményeit és hányatott sorsát;
igyekszik jellemezni íróját, Velikei Gergelyt mint scriptort; és a
filológiai jegyzetek értelmezésével megpróbálja kihámozni az
elo"zményszöveget hu"séggel másoló scriptor saját nyelvének
jellegzetességeit.