Molnár Cecília Sarolta (MTA NYTI)

Nem is olyan egyszerû, ugye. – Az ugyé-t tartalmazó mondatok formai és használati sajátosságai

Idõpont: 2018. december 18. (kedd) 17 óra

Helyszín: MTA NYTI földszinti elõadóterem

Absztrakt

Az ugye az egyik leggyakrabban használt partikula a magyarban. A vele foglalkozó irodalom az ugyé-s mondatoknak két nagyobb típusát különíti el: a „kérdõ” (Nem is olyan egyszerû ez, ugye?) és a „kijelentõ” mondati (Ugye, ez nem is olyan egyszerû.) elõfordulást. Elõbbi esetben az ugye a kérdés elfogultságát, a beszélõnek az egyik válasszal kapcsolatos erõs elkötelezõdését kódoló, utókérdés-szerû elemnek tûnik. Az utóbbi  esetben pedig a beszélõ attitûdjét fejezi ki azzal kapcsolatosan, hogy az adott mondat információtartalma hogyan viszonyul a beszélgetõpartnerek által ismert és megosztott közös  információkhoz (ti. hogy a mondat információtartalma már ismertnek tekinthetõ az adott kontextusban).

A nyelvleírás szempontjából érdekes kérdés,  hogy megadhatók-e pontosan a azok a formai sajátosságok, amelyekben ez a fenti két használati típus különbözik egymástól. És ha megadhatók ezek a formai különbségek, akkor azok együtt járnak-e bizonyos használatbeli különbségekkel. Elméleti szemantikai/pragmatikai szempontból pedig kihívást jelent ennek a kétféle tipikus használatnak az egységes keretben történõ interpretációja.

Az elõadásban egy korpuszvizsgálat, egy szintaktikai kérdõív és egy pragmatikai kísérlet eredményeire támaszkodva amellett érvelek, hogy a két tipikus használat között nem kategorikus, hanem tendenciaszerû különbségek vannak  mind a formai, mind pedig a használati jegyek szempontjából. Végül azt vizsgálom, hogy az elfogultsággal (bias), illetve a beszélgetõpartnerek elkötelezettségeivel (commitments) foglalkozó pragmatikai elméletek mely jelenségeket tudják megmagyarázni az ugyé-s mondatok viselkedésébõl.