Giampaolo Salvi (ELTE BTK Romanisztikai Intézet)

Az olasz személytelen szerkezet kialakulása

Időpont: november 20. kedd 14.00

Helyszín: MTA Nyelvtudományi Intézet, földszinti előadóterem  

Előadáskivonat:

Azt szeretném kimutatni, hogy a szintaktikai változás egy sor apró, helyi változásból áll, amelyek vagy a véletlennek tudhatók be, vagy az adott nyelvi rendszer esetleges tökéletlenségeinek a következményei. A változás globális jellegének az érzése a kisebb változások összeadódásának tulajdonítható, melyek az egyes tökéletlenségeket kiküszöbölve hozzájárulhatnak egy következetesebb rendszer kialakításához. A modern olasz nyelvben két olyan különálló, jól elkülöníthető tulajdonságokkal rendelkező visszaható ("si") szerkezet létezik, melyek a szintaktikai szerkezet szintjén megszüntetik a lexikai alanyt: egy szenvedő és egy személytelen si szerkezet. Ezzel szemben a régi olasz nyelvben csak a passzív si létezett - a mai személytelen szerkezet a szenvedő szerkezet szabályaiban, ill. használati körében bekövetkezett sok apró változás eredménye: ezek a változások a középkori olasz nyelvben kezdődtek és legalább öt évszázadig tartottak. Az új szerkezet azonban, mivel nem egy egységes terv eredményeképpen jött létre, több helyen még most is a tökéletlenség jeleit mutatja.