Dalmi Gréte

 

The Role of AGRP in Non-finite Predication

 

                        (Az egyeztetés szerepe az igeneves tagmondatok predikációs viszonyának

  megvalósításában)

 

                      Ph.D. disszertáció tézisek

 

 

 

 

   

                                      Eötvös Loránd Tudományegyetem

        Elméleti Nyelvészet Tanszék

                                                        Budapest

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                        2002.

 

 

1          A dolgozat mûfaja

 

A dolgozat összehasonlító mondattani tanulmány. A összehasonlító mondattan a generatív nyelvelmélet ún. Principles & Parameters (P&P) változatából kinövõ új mûfaj, melynek képviselõi, többek között Guglielmo Cinque, Ian Roberts, Lilianne Haegeman, Anna Cardinaletti, Christer Platzack, Hubert Haider. A skandináv összehasonlitó mondattan jeles mûvelõi közé tartozik Halldór Ármann Sigurðsson, Tarald Taraldsen és Anders Holmberg. Jóllehet a mûfaj nem újkeletû, Magyarországon mindezideig nem sok mûvelõje akadt, így a dolgozatnak ez kétségtelenül újdonsága.

Az összehasonlító mondattan alapvetõen irányultságában különbözik a nyelvtipológiától, azaz a különbözõ nyelvek osztályokba rendezésétõl. A nyelvtipológia sok nyelvbõl kiindulva igyekszik általánosítani. Az összehasonlító mondattan ezzel szemben univerzális elveket és paramétereket vesz alapul, melyek értékét a vizsgálat során rögzíti az egyes nyelvekben. Fõ célkitûzése, hogy eljusson a megismerésnek arra a szintjére, ahonnan az Univerizális Grammatika aktuális megvalósulásai a különbözõ nyelvekben legjobban magyarázhatók. Mindez - a dolgozat tanúbizonysága alapján - csak úgy lehetséges, ha a megállapítások nem csupán egyetlen nyelvre alapulnak.

 

2          A dolgozat fõbb állításai

 

A dolgozat fõbb állításai a következõk:

2.1       A predikáció kölcsönösen egyértelmû, monadikus viszony, amely a predikátum és a thematikusan és aspektuálisan legkiemelkedõbb argumentum (tipikusan az alany) között áll fenn. Egy tagmondaton belül egy predikátumot csak egyetlen argumentum érvényesíthet és egy argumentum csak egyetlen predikátumot érvényesíthet.

Az üres alanyt engedélyezõ, VSO alapszórendû nyelvek esetében - lexikális alany híján - az alany és állítmány közötti egyeztetésért felelõs igei morféma tölti be a legkiemelkedõbb argumentum szerepét. Tipológiailag ez jól motiválható azzal, hogy az egyeztetõ morféma számos nyelvben a személyes névmásból alakult ki, más nyelvekben pedig a személyes névmás az ige elõtt vagy után megjelenõ tapadószócskaként jelzi az alany számát, személyét, nemét, stb.

2.2       Az, hogy egy tagmondat finit vagy nem-finit értékû, nem tulajdonítható kizárólag az idõjel meglétének illetve hiányának. Hasonlóképpen, a T(ense)P nem lehet kizárólag felelõs az alany nominatívuszi esetéért illetve annak hiányáért. A dolgozat a mondat finitségét mint a predikátumnak a beszélõ nézõpontjából való térbeni és idõbeni rögzítését definiálja:

“Whereas tense introduces a time aspect in the clause, relating the predication to a time line, finiteness […] identifies the speech time with the here and now of the speaker at the moment of speech.”   (Platzack 1998:59).

A felszólító mód finit, jóllehet idõjel nem látható rajta. Ugyanez áll a neo-latin nyelvek kötõmódjára is. Az 5. fejezet velszi példái jól illusztrálják, hogy a finitség kritériumai mindig csak egy adott nyelvre jellemzõek, azaz nyelvspecifikusak.

A dolgozat cáfolja a generatív nyelvelmélet azon közkeletû állítását, hogy a mondat finitségéért kizárólag az idõjelet tároló T(ense)P kategória felelõs. A finitséget egy önálló FINP funkcionális kategória jegyeként definiálja a mondat elõszobájában (C-szint Rizzi 1997-es modelljében, (13)-as ábra). Finit fõmondatokban a FINP láncot alkot egyrészrõl az AGRsP-vel, másrészrõl a T1P-vel. A [FINP...AGRsP] lánc az, ami az alanyi esetadást ellenõrzi. A nem-finit tagmondatokban FINP nem jelenik meg, tehát láncot sem alkot. Alapértelmezésben a nem-finit infinitívuszi tagmondat alanya ezért nem kap nominatívuszi esetet.

A dolgozat 5. fejezete a relatív esemény-idõt Stowell (1996) nyomán technikailag úgy kezeli, hogy a tagmondatokban T1P nem jelenik meg, csak T2P, ami azonos indexet visel a fõmondati T1P-vel. A T2P nem rendelkezik azzal a képességgel, hogy nominatívuszi esetet ellenõrizzen a finit, infinitívuszi, melléknévi vagy határozói igeneves tagmondatokban. A másodlagos predikátumok (kistagmondatok) esetében sem FINP sem TP nem jelenik meg a funkcionális rétegben, csak AGRP.

2.3              A predikációs viszonyt érvényesíteni kell, finit, nem-finit és kistagmondatokban

egyaránt. Ezt mondja ki a Predikáció Érvenyesítési Princípium (PÉP).

 

(1)        Predikáció Érvenyesítési Princípium (PÉP)

Minden predikátumnak érvényesítenie kell a [+pred] jegyét spec-fej vagy fej-fej

elrendezésben.

 

Ennek az érvényesítésnek a helye alapértelmezésben az AGR2P, azaz az alanyi egyeztetésért felelõs funkcionális kategória. Ilyenkor AGR1P egyáltalán nincs a szerkezetben. Speciális esetben, mint például a nem-nominatívuszi alanyt kérõ predikátumoknál, a funkcionális réteg (T-szint) kategóriái közül a legfelsõ, tehát az AGR1P (Cardinaletti 1995, 1997) az érvényesítés helye. Mindezt a Bal Szél Feltétel fogalmazza meg.

 

(2)        Bal Szél Feltétel

*[-pred]

[CP…………..[AGR1P…[AGR2P…….[TP……….[VP…….]]]]]

C-szint T-szint                                    V-szint

 

Ennek fényében az újrafogalmazott PÉP így adható meg:

 

(3)        ÚPÉP

i.          Minden predikátumnak érvényesítenie kell a [+pred] jegyét spec-fej vagy fej-fej elrendezésben.

ii.                   A predikációs viszony érvényesítése minden tagmondatban a funkcionális réteg (T-szint) bal szélén történik.

 

Az érvényesítés történhet spec-fej illetve fej-fej szerkezeti elrendezésben. A kétféle elrendezés tekintetében a dolgozat követi Alexiadou & Anagnostopoulou (1998) elméletét, azonban számos más ponton eltér attól, az (i)-(iii) alatt kifejtett okok miatt.

Az üres alanyt nem engedélyezõ SVO típusú nyelvekben (angol, francia, izlandi) spec-fej elrendezés érvényesül, azaz a predikációt érvényesítõ argumentumnak (tipikusan az alanynak) a [Spec,AGRsP] helyre kell kerülni. Az üres alanyt engedélyezõ VSO típusú nyelvek esetében (görög, velszi, spanyol, magyar) az igei predikátum az egyeztetõ morfémával fej-fej elrendezésben érvényesíti a predikációs viszonyt. Ennek az a jól ismert elméleti következménye adódik, hogy a spec-fej egyeztetõ és fej-fej egyeztetõ nyelvekben a preverbális alany státusza nem azonos. Az elõbbi típusban a preverbális alany predikációs viszonyt érvényesít, így kötelezõ ott megjelennie. Az utóbbi nyelvtípusban topikalizáció eredményeképpen kerül az ige elõtti helyre, tehát választható mûvelet útján. Azokban az üres alanyt megengedõ kötött szórendû nyelvekben, amelyekben nincs igei egyeztetõ morféma (kínai, indonéz, balinéz) a predikációs viszony egy harmadik módon, rejtett jegy-mozgatással valósul meg az AGRsP-ben.

A dolgozat felfogása egyrészt szembenáll a minimalista elmélet jelenleg érvényben lévõ változatával, amely tagadja az egyeztetésnek, mint önálló funkcionális kategóriának a szükségességét, noha eredetileg éppen itt jelent meg a gazdag funkcionális réteg, és benne a tárgyi és alanyi egyeztetés szintaktikai kategóriája. Másrészt, a dolgozat predikációs viszony fogalma eltér a minimalista elméletben, így az Alexiadou & Anagnostopoulou (1998) elméletében használt absztrakt EPP jegy ellenõrzésétõl. Az EPP jeggyel kapcsolatos összehasonlító mondattani vizsgálatok ugyanis kimutatták, hogy azt egyaránt lehetséges az AGRP vagy a TP, sõt a CP kategóriákban ellenõrizni. Ez a jelen predikációs fogalom esetében nem áll fenn. A TP a nem-finit mondatokban nem látható, kérdéses, hogy egyáltalán jelen van-e. A CP pedig, egyebek mellett, a diskurzus-orientált funkciók ellenõrzésének színtere, szintaktikai predikációs viszony ellenõrzésére nem alkalmas.

(i)                 A balkán nyelvekben kötõmód egyaránt elõfordulhat finit és nem-finit tagmondatok-

ban. A kettõ közötti különbség abban áll, hogy a finit tagmondatban jelen van a FINP kategória, és a [FINP…..AGRsP] lánc képes az alany nominatívuszi esetét ellenõrizni. A nem-finit mondatban nincs FINP, így nem is jöhet létre [FINP….AGRsP] lánc. A finit és nem-finit kötõmódú tagmondatok közti különbséget az 5. fejezet Krapova (1998) és Roussou (1995) nyomán empírikus tesztekkel támasztja alá. Az alanyi egyeztetés mindkét esetben jól látható:

 

BOLGÁR

(4a)      Ivan      se         nadjava            [brat mu /pro    da        dojd-a].                      

Ivan      RFL     expects             brother his/pro  PRT    come-SBJ3SG

‘Ivan expects his brother/pro to leave.’

 

(4b)      *Ivan    se         nadjava            [PRO   da        dojd-a].

Ivan      RFL     expects                         PRT     come-SBJ3SG

‘Ivan expects to leave.’

 

(5a)      *Ivan    ste                   se         opita     [brat mu /pro    da        pomog-a         

Ivan      will-3SG RFL   try        brother his/pro              PRT     help-SBJ3SG

 

na Anton].

to Anton

‘Ivan will try his brother/pro to help Anton.’

 

(5b)      Ivan      ste                    se         opita     [PRO   da        pomog-a          na Anton].

Ivan      will-3SG           RFL     try                    PRT     help-SBJ3SG   to Anton

‘Ivan will try to help Anton.’

 

Ha a kötõmódú tagmondat alanya kötelezõen azonos referenciájú a fõmondat alanyával (vagy egyéb argumentumával), akkor kontroll szerkezetrõl és PRO-ról beszélünk. Ha a kötõmódú tagmondat alanya eltérõ referenciájú lexikális vagy üres elem, akkor obviációról és pro-ról van szó. Ez két különbözõ környezet, amelyet a predikátumok két különbözõ osztálya választ ki. Kontroll típusú tagmondatot kérnek az aspektuális, cirkumstanciális modalitást kifejezõ, pszichológiai és egyéb predikátumok. Obviációs tagmondatot választanak a mentális képességeket kifejezõ kognitív, illetve a szándékot, akaratot kifejezõ volicionális predikátumok. A balkán akar predikátum mindkét típust választhatja, emiatt - tévesen - opcionális kontroll predikátumnak nevezik.

A jelenségnek a balkán szakirodalomban elterjedt elemzéseit a jelen dolgozat Krapova (1998) nyomán elveti. Ezek az elemzések ugyanis a lexikális nominatívuszi alany engedélyezését azzal magyarázzák, hogy az obviációs tagmondat láthatatlan idõjele szemantikailag erõsebb, mint a kontroll tagmondat szintén láthatatlan idõjele (szemantikai kontroll vs. szintaktikai kontroll).

A láthatatlan, “szemantikai” idõjel egyoldalú feltételezése problematikus, mivel az idõjel minden esetben az esemény idõbeli rögzítését szolgálja, azaz szemantikai értelmezést kíván. A kontrollos kötõmód idõbeli megszorítottsága (ti. csak elõre utalhat) az obviációs kötõmódhoz képest nyilvánvaló, ez azonban a ”tagolt CP” modellben a T2P jegyeivel könnyen kifejezhetõ.

Az obviációs kötõmódú predikátum lehet perfekt alakú, a kontrollos kötõmódú predikátum sohasem. Az elõbbi megenged eltérõ idõreferenciát a fõmondat és a kötõmódú tagmondat között, az utóbbi nem. A kontrollos kötõmód alanya mindig üres, referenciája azonos a fõmondat alanyának (vagy más argumentumának) referenciájával. A kontrollos kötõmód nem tûr meg lexikális alanyt, az obviációs viszont igen. A lexikális alany referenciája ilyenkor eltér a fõmondat alanyáétól (vagy más argumentumáétól).

 

Eltérõ idõreferencia és perfekt kötõmód

(6)        Nadjav-ax        se         [da       si                      zaminal do utre]. OBVIÁCIÓ

hope-PAST1SG           RFL     PRT     be-SBJ2SG      left                    by tomorrow

‘I hoped you would have left by tomorrow.’

 

(7)     *Sega     zapuchvam       da        pluv-am            utre.                             KONTROLL 

now      begin-1SG        SBJ      swim-1SG        tomorrow

‘Now I am beginning to swim tomorrow.’

 

Érdekes módon, a velszi finit és nem finit infinitívuszi tagmondatok hasonló megoszlást mutatnak: lexikális és pro alanyt csak a finit infinitívusz enged meg. A pro alany referenciája mindig eltér a fõmondati alanyétól, ellenkezõ esetben PRO-ról beszélünk (Tallerman 1998).

(ii)               A topikalizált elem nem minden esetben képes a szintaktikai predikációs viszony

érvényesítésére:

 

NÉMET

(8)        [CPGestern]       haben               die Kinder        das Film           gesehen.                      

tegnap              PERF3PL        a gyerekek       a film                lát-PRT

‘Tegnap látták a gyerekek a filmet.’

 

Ebben a német mondatban az idõhatározó a mondat elõszobájában, a CP régióban foglal helyet, mint a mondat topikja. Predikációs viszonyba azonban nem lép a predikátorral, vagyis az igével, a viszony érvényesítésére csak a thematikusan és aspektuálisan legprominensebb argumentum (tipikusan az alany) alkalmas.

A minimalista elméletben az AGRsP kategória szolgál az alanyi egyeztetés színhelyéül. Ebbõl természetes módon adódik, hogy a predikációs viszony érvényesítése nominatívuszi alany esetében az AGR2P-ben, nem-nominatívuszi alanyok esetében az AGR1P-ben történjék. Az az állítás, hogy a predikációs viszony érvényesítése csakis az AGRP-ben történhet, a jelen felfogásban logikai szükségszerûség. A 2. és 3. fejezet érvei azt támasztják alá, hogy minimalista keretben a funckionális réteg kategóriái közül erre más elem (TP vagy ASPP) nem volna alkalmas. Ily módon a dolgozat ellentétben áll mindazon elméletekkel, amelyek a TP-nek illetve ASPP-nek tulajdonítanak ilyenféle szerepet. Az AGRs fej az LF-értelmezés szempontjából lényeges jegyet érvényesít, így semmiképpen nem elhanyagolható.

A minimalista elméletnek Chomsky (1995, 1998, 1999, 2001)-ben publikált változatai már nem egy konkrét funkcionális kategóriához kapcsolják az  “Egyeztess” viszonyt, hanem az ún. erõs fázishoz. Egy kifejezés akkor jól-formált, ha egy erõs fázison belül az “Egyeztess” viszony megvalósul. Erõs fázis lehet pl. a vP vagy a CP. A dolgozat elveti a predikációs viszony pusztán technikai értelemben vett, formális EPP-ellenõrzésre való redukálását, így a fázisokban történõ érvényesítést is.

(iii)       A szakirodalomban javasolt predikáció-elméletek többsége megegyezik abban,

hogy a predikációt olyan monadikus viszonynak tekinti, amelyet valamilyen szintaktikai mûvelet során kell mondattá formálni. J. Sasse (1987, 1998) ezt mondatalkotási mûveletnek nevezi, S. Rothstein (1983, 1995) predikátum érvényesítési feltételnek, J. Bowers (1993) egyenesen azt állítja, hogy a PredP projekció a mondat kohéziójáért felelõs szintaktikai kategória. A jelen dolgozat felzárkózik ehhez a konceptuális vonulathoz, amennyiben a mondat kohéziójáért felelõs kategóriának az alanyi egyeztetés szintaktikai kategóriáját, azaz az AGRsP-t tekinti.

Az összehasonlító mondattan széles eszköztárát felhasználva, a dolgozat részletesen tárgyalja a nem-finit predikációs viszonyt megvalósító tagmondatok számos fajtáját olyan európai nyelvekben, amelyekrõl a minimalista elmélet mindeddig csak határesetként vett tudomást.

A 4. fejezet az izlandi és magyar fõnévi igeneves tagmondatokat, az 5. fejezet az izlandi, szlovák, finn, magyar és orosz névszói predikátumokat tartalmazó ún. kistagmondatokat, a balkán finit és nem-finit kötõmódú tagmondatokat, a velszi finit és nem-finit infinitívuszi tagmondatokat, valamint az orosz és magyar melléknévi és határozói igeneves tagmondatokat tárgyalja. Bemutatja, hogy a predikációs viszony mindegyikük esetében a nem-finit tagmondat AGRsP-jében jut érvényre. A tagmondat funkcionális rétegben található egyéb kategóriák  azonban fajtánként és nyelvenként változnak.

A tárgyi egyeztetés kifejezésére szolgáló AGRoP a színtere a tárgy referenciális, határozottsági illetve specifikussági jegy-ellenõrzésének némely nyelvben (magyar, török, palauan, stb.). A névmási tárgyak és határozatlan fõnevi tárgyak e tekintetben nem különböznek a határozott fõnévi kifejezésektõl, mivel éppúgy képesek az ige tárgyi argumentumaként viselkedni. Így ezek egységesen DP-nek tekintendõk. A DP-n belüli jegyek szervezõdésében viszont eltérnek, ebbõl vezeti le a dolgozat a magyarban a határozottsági illetve határozatlansági egyeztetõ morféma megjelenését az igei predikátumon. A tárgyi egyeztetés tekintetében a dolgozat 4.3 fejezete alternatív elemzést kínál Bartos (1999) morfo-szintaktikai elemzéséhez képest.

A magyar tárgyi egyeztetés szerepének bemutatása igen lényeges az összehasonlító mondattani elemzés szempontjából, mivel rávilágít az AGRoP LF-interpretációs szükségességére. A referenciális tárgyak [+ref] jegyét az üres alanyt megengedõ VSO típusú nyelvekben a predikátum fej-fej ellenõrzés formájában érvényesíti az AGRoP-ben. ågy a jelen modellben a magyar tárgy, csakúgy mint az alany, a saját (alanyi illetve tárgyi) jegyeinek ellenõrzése cáljából nem mozdul ki a VP-bõl, sem akkor ha határozott, sem akkor, ha nem. A jegyellenõrzést maga a predikátum végzi el, hiszen az egyeztetõ kategóriák specifikálója nem jelenik meg. Egyéb, diskurzus-motívált célból a tárgy természetesen éppúgy mozog, mint bármely más igei argumentum. A magyar infinitívuszi tagmondat rendhagyó tárgyi egyeztetési jelenségeit a 4.3 fejezet az infinitívuszi tagmondat csökkent képességû AGRoP-jével magyarázza.

 

3              A dolgozatban felvetett elméleti problémák

 

3.1       A kategorikus és thetikus ítéletek és a [+pred] viszonya

 

A dolgozat predikátum felfogása lényegét tekintve nem újszerû. Ezt az 1.3 alfejezet deklarálja: a predikációt fregei értelemben vett függvény relációnak tekinti, amelyben egy igét a saját argumentumai telítenek. E tekintetben azonosul Rothstein (1983, 1995) szinktaktikai predikátum felfogásával. Mivel az igék általában több argumentumúak, Grimshaw (1990) nyomán a thematikusan és aspektuálisan legkiemelkedõbb elemet jelöli meg kitüntetett argumentumként. Nem használja azonban a “külsõ argumentum” fogalmát Williams (1994) értelmében, tehát nem tekinthetõ thematikus predikátum felfogásnak. 

Kuroda (1972, 1995) a kijelentõ mondatokat szintén fregei értelemben vett predikátum függvénynek tekinti, amelyben a predikátumhoz kapcsolódnak az argumentumok. Logikai szerkezetüket tekintve azonban az állítások kifejezhetnek egyszerû ítéletet illetve kettõs ítéletet. Az elõbbit thetikusnak az utóbbit kategorikusnak nevezi a Brentano-Marty-féle értelmezésnek megfelelõen. A logikai alany-logikai predikátum pár kategorikus ítéletet fejez ki, míg a logikai alanyt nélkülözõ mondatszerkezet thetikus ítéletek kifejezésére szolgál:

 

NÉMET

(9)        Ich urteile, der Körper ist          auf der Erde.                            Kategorikus itélet

            én ítélem   a test            van       –on a föld

            ‘Én úgy ítélem, hogy a test a földön van.‘

 

(10)Es  regnet.                                                                          Thetikus itélet

EXP     esik

‘Esik (az esõ).‘

 

Szintaktikai predikációs viszony természetesen mindkét ítéletben megtalálható:

“Those sentences that are assumed to represent thetic judgments are still, according to Marty’s linguistic theory, assumed to have the subject-predicate structure as sentences.” (Kuroda 1972:154)

Bár mindkét ítéletben fellelhetõ az arisztotelészi értelemben vett subiectum-predicatum tagolódás, véleménye szerint a mondatokat érdemesebb logikai szerkezetük, semmint szintaktikai szerkezetük szerint elemezni. Vizsgálatai alapján a japán kijelentõ mondatok sokkal inkább a logikai szerkezetet, semmint a hagyományos alany-állítmány tagolódást tükrözik. A japánban az ige eõtt megjelenõ alanyt aszerint értelmezzük specifikusnak és/vagy nem-specifikusnak, hogy wa avagy ga partikula járul-e hozzá:

 

JAPÁN

(11)      Inu       ga         neko     o         oikakete           iru.                   THETIKUS

kutya   NOM   macska ACC   kerget               PROG

            ‘Kergeti egy/a kutya a macskát.’

 

(12)      Inu       wa        neko     o          oikakete           iru.                   KATEGORIKUS

kutya    TOP     macska ACC   kergeti PROG

            ‘A kutya a macskát kergeti.’

 

A két mondat közötti jelentésbeli különbséget Kuroda azzal magyarázza, hogy (6) nem tartalmaz logikai alanyt, tehát thetikus ítélet, míg (7) igen, azaz kategorikus ítéletet fejez ki. Az utóbbi megköveteli a logikai alany specifikus értelmezését (diskurzus-kötöttségét), az elõbbi csupán megengedi, innen ered a kétféle olvasat (6)-ban. Kuroda elméletében az univerzális állítások kategorikus ítéletet fejeznek ki.

É.Kiss (2001) tovább fejleszti Kuroda elméletét, és a mondatok logikai szerkezetét azonosítja szintaktikai szerkezetükkel. Az õ elméletében a predikációs viszony a topik és a kijelentés többi része között feszül. Mivel egyazon predikátumhoz több topik is tartozhat, É.Kiss (2001) tételezi, hogy ilyenkor a mondat rendezett párokról, illetve hármasokról állít valamit. A topik nélküli mondatokban É.Kiss (2001) egy üres esemény-változót tételez fel a TOPP-ben, amely a mondat logikai alanyául szolgál.

A jelen dolgozat predikáció-felfogása szerint a bal periféria, így a TOPP, nem érvényesít szintaktikai predikációs viszonyt. Jóllehet az esemény-argumentum az üres alanyt megengedõ VSO típusú nyelvek mondatainak logikai szerkezetében is jelen van, a predikációs viszonyt az igei egyeztetõ morféma érvényesíti.

Míg korábban a kötött szórendû, alany-prominens nyelveket és az üres alanyt engedélyezõ, topik-prominens nyelveket egymással szembe állítva kezelték, Rizzi (1997) modellje lehetõvé teszi, hogy e két típust parametrikus változatként fogjuk fel.

A jelen dolgozat Rizzi (1997) modelljét úgy ötvözi É.Kiss (2001)-gyel, hogy az egyikbõl a gazdag funkcionális réteget, a másikból a jól kidolgozott C-szintet hasznosítja. A szintaktikai predikációs viszony érvényesítése a funkcionális rétegben történik spec-fej vagy fej-fej elrendezésben, à la A&A. Míg a funkcionális réteg (T-szint) megengedi mind a nyílt, mind a rejtett mozgatást, a mondat elõszobájába (C-szint) történõ mozgatásnak mindig nyíltnak kell lennie, Platzack (1998) Fonológiai Láthatósági Feltétele értelmében.

 

A módosított “tagolt CP” modell  (Rizzi 1997-re és É-Kiss 2001-re alapitva)

(13)      CP      

SPEC              C’                    

C                  ForceP

      SPEC                Force’

   Force                TOPP*

 SPEC                  TOP’

TOP                 QP*

SPEC               Q’

Q                     FP*

SPEC               F’

F                     FINP

SPEC           FIN’

         FIN            AGR1

 

A dolgozat átveszi A&A elméletébõl azt, hogy az üres alanyt engedélyezõ VSO típusú nyelvek illetve az üres alanyt nem engedélyezõ SVO típusú nyelvek szórendjét a spec-fej vagy fej-fej predikáció érvényesítési stratégiából vezeti le. Míg A&A ezt a különbséget az EPP-paraméter és a T-kritérium kölcsönhatásával magyarázza, a jelen dolgozat a PÉP-en kívül az igei egyeztetésért felelõs AGRsP projekció fonológiai tulajdonságaira is épít. EPP jegy-ellenõrzés helyett [+pred] jegy-ellenõrzést javasol, a fentebb már ismertett okok miatt.

 

 

 

 

 

 

A magyar finit mondatok funkcionális rétege  (Dalmi 1994)

(14).........AGR1P        (=MODP in Dalmi  1997, 2000)

SPEC               AGR1’

AGR1              AGR2P                        (=AGRsP in Chomsky 1993)

SPEC               AGR2’

AGR2              AGR3P                        (=AGRoP in Chomsky 1993)

SPEC               AGR3’

AGR3              MOODP

SPEC               MOOD’

MOOD               T1P   (Stowell 1996)

SPEC                 T1’

T1                 T2P

SPEC          T2’                  T2….

A&A meggyõzõen érvel amellett, hogy a VSO típusú, üres alanyt engedélyezõ nyelvekben az alanyi egyeztetésért felelõs AGRsP nem rendelkezik specifikálóval. Úgy tûnik, hogy ez a T-réteg többi funkcionális kategóriájára is áll. Mivel a predikátum fej-fej jegy-ellenõrzést végez, sem az alanynak, sem a tárgynak nem szükséges nyílt mozgatást végezni a levezetés ezen szakaszában. Valahányszor egy VSO típusú nyelvben az alany az ige elõtt jelenik meg, soha nem a [SPEC, AGRsP]-ben van, hanem egy magasabb pozícióban, a mondat elõszobájában (C-szint).

A kötött szórendû nyelvekben a [+pred] jegyet spec-fej elrendezésben kell ellenõrizni, tehát a [SPEC, AGRsP] pozíció soha nem lehet üres. A thetikus ítéletet kifejezõ egzisztenciális mondatokban az expletívum-beillesztés éppen azért történik, hogy ez a szintaktikai követelmény teljesüljön:

 

(15a)    There   are                   taverns in this town.                  ANGOL SVO

            EXPL   COP-PL          kocsmák a városban

‘Vannak kocsmák a városban.’

 

Ha egy kifejezést topikalizációval a mondat elõszobájába viszünk, a szintaktikai predikációs viszonyt változatlanul az AGRsP-ben kell érvényesíteni:

 

(15b)    [TOPPTavernsj, [AGRsPJohn likes visiting tj]].

 kocsmákat  János szeret látogatni

‘Kocsmákat szeret János látogatni.’

 

A&A elméletében a VSO alapszórend egyik ismertetõjele az ige elõtti alany határozottságára vonatkozó megkötés (Definiteness Restriction) hiánya:

 

 

 

 

(16)      Eftase               ena pedi.                                              GÖRÖG VSO

érkezett            egy gyerek

‘Érkezett egy gyerek.’

 

(167)    Eftase               kathe filos mu.             

érkezett            minden barát enyém

‘Érkezett minden barátom.’

 

(18)      There arrived a friend of mine.                           ANGOL SVO

            EXP érkezett egy barát enyém

            ‘Érkezett egy barátom.’

 

(19)           *There arrived every friend of mine.     

EXP érkezett minden barát enyém

‘Érkezett minden barátom.‘

           

A magyarban a megfelelõ mondatok helyessége nem következik önmagában a határozott illetve határozatlan alany preverbális vagy posztverbális pozíciójából. Jogosan vetõdik fel a kérdés, vajon a magyar ún. fej-fej egyeztetõ nyelv-e. Kétféle válasz lehetséges. Ha a magyarból nem hiányzik a határozottsági megszorítás (DR), akkor nem sorolható a VSO típusú nyelvek csoportjába. A másik lehetõség az, hogy a magyarból jól ismert határozottsági/specifikussági megszorítás (SE) nem szintaktikai, hanem lexikális-szemantikai okokra vezethetõ vissza. A dolgozat az utóbbi álláspontot fogadja el a hivatkozott szakirodalom alapján.

 

3.2       A fõmondati AGRsP és a fogyatékos tagmondati AGRsP viszonya: eset-átruházás, anaforikus kontroll avagy szemantikai szelekció?

 

A dolgozat 4. és 5. fejezetének központi kérdése, hogyan teljesül az ÚPÉP a különbözõ fajtájú nem-finit tagmondatokban a tipológiailag eltérõ, ám gazdag morfológiájú nyelvekben.

Jónsson (1997) izlandi infinitívuszos elemzése a fõmondati és tagmondati AGRP kategóriák között megfigyelt viszonyt a H. Borer által javasolt anaforikus kontrollként kezeli. Ebbõl vezeti le az izlandiban megfigyelhetõ nem-nominatívuszi alanyok és nominatívuszi tárgyak esetében tapasztalt inverz esetadási folyamatokat. Az izlandiban ugyanis az argumentumok esetét a thematikus és aspektuális prominencián túl VP-héjon belüli elrendezésük is befolyásolja.

 

IZLANDI

(20)      Marí-u synðist              [Jón-i               líka                   þessir                          

Maria-DAT      tûnt                   János-DAT      tetszeni ezek-NOM

 

            baekur].

könyvek-NOM

            ’Máriának úgy tûnt, hogy Jánosnak tetszenek ezek a könyvek.’

 

Jónsson (1997), kissé komplikált esetadási mechanizmusában, ilyenkor a felszínen megjelenõ, gyakran inherens eseten kívül, egy második, láthatatlan struktúrális esetet is feltételez. Ez a második eset egyik argumentumról a másikra átruházható annak érdekében, hogy az Eset Filter ne sérüljön. Erre azért van szükség, mert a cél-argumentum saját tagmondatában az AGRP kategória gyenge, így nem tud esetet ellenõrizni. A fõmondati AGRP viszont olyan erõs, hogy a saját tagmondatán kívül a szomszédos tagmondat argumentumainak esetét is képes ellenõrizni.

A dolgozat az anaforikus kontroll technikai lehetõségét általában véve elutasítja. Empírikusan nem motíválhatóak a fõmondati AGRP különleges képességei, sem az izlandiban, sem a magyarban. Abból, hogy a nem-finit tagmondat AGRsP-je nem ellenõrzi az alany esetét, nem szükségszerüen következik, hogy a fõmondati AGRsP-nek ezt anaforikus kontroll útján kellene végeznie.

A két AGRsP között fennálló kapcsolat vitathatatlan, azonban az anaforikus kontroll fogalma azt nem megfelelõen írja le. Így például nem magyarázza sem a magyarban sem az izlandiban azt, hogy a cirkumstanciális modális és pszichológiai predikátumok ezekben a szerkezetekben általában 3SG jegyûek, míg a tagmondat alanyának ettõl eltérõ egyeztetési jegyei is lehetnek. Ha az infinitívuszi alany jegyeit valóban a fõmondati AGRsP ellenõrzi anaforikus kontroll formájában, akkor elvárható, hogy õ maga is rendelkezzen ezen jegyekkel, ami az adott szerkezetekben nyilvánvalóan nem teljesül:

 

(21)Nem sikerült(3SG) nekem(1SG) [megmutatnom (1SG) PRO(1SG) várost a

vendégnek részegen].

 

(22)A lányok-nakj kellett a vendégeknekk [megmutatniuk tj a saját/j?k szobá-juk-at].

 

A másodlagos predikátumok (kistagmondatok) AGRP-je a névszói predikátumok esetét ellenõrzi a morfológiailag gazdag nyelvekben. A fõmondati predikátum ezt közvetlenül nem tudja megtenni, mivel ezek a névszók [+propozíció] thematikus jegyû független egységek. Ennek ellenére, az érintett nyelvekben szisztematikusan egy bizonyos esetet kap a rezultatív vagy depiktív kistagmondat, és ettõl eltérõ, más esetet kap az ECM-kistagmondat névszói predikátuma:

 

(23)      vP                                                                                            ECM kistagmondat

SPEC               v’

v                                  AGRP

I           consider                       SPEC       AGR’

Én        tartom                          AGR                           AP

SPEC               A’

John            A

Jánost        happy

     boldog-nak

 

A fõmondati alanyi vagy tárgyi egyeztetésért felelõs AGRP és a kistagmondati AGRP-je  közötti viszony itt is vitathatatlan. Kérdés azonban, hogy vajon anaforikus kontrollnak avagy szelekciónak kell-e hívni. Az anaforikus kontroll ellen itt is hasonló érvek szólnak, mint az infinitívuszi tagmondatoknál. A fõmondati predikátum nem a kistagmondat fejének esetét választja ki, hanem szemantikai tartalmát, így lexikális szelekcióról nem beszélhetünk. Természetesen az ige lexikális tartalma határozza meg, hogy milyen szemantikai tartalmú kistagmondatot kér, az esetadást azonban közvetlenül nem ellenõrizheti. A fõmondati predikátumnak ez a szelekciós tulajdonsága a fõmondati AGRsP vagy AGRoP révén jut érvényre. A  [+pred] jegyét viszont minden predikátum mindig a saját tagmondatán belüli AGRP-ben ellenõrzi. Így a szemantikai szelekciós viszonyt a két AGRP között kell megállapítani.

Az üres alanyt nem engedélyezõ, SVO típusú izlandiban és szlovákban a kistagmondat predikátuma spec-fej elrendezésben érvényesíti a predikációs viszonyt, és ugyanígy ellenõrzi az alany esetét is. A magyar és finn kistagmondati predikátum viszont a fej-fej elrendezést részesíti elõnyben. Ezt a predikátum és az alany eltérõ morfológiai esete egyértelmûen jelzi. Az oroszban mindkét stratégia megfigyelhetõ, így kevert típusnak minõsül.

 

3.3       Meteorológiai predikátumok

 

Sigurðsson (1993) a thematikus láthatóságot a kormányzás fogalmára építi. Azt állítja, hogy a thematikus láthatóság vagy morfológiai esetként (argumentum-láthatóság) vagy alanyi egyeztetésként (fej-láthatóság) ölt testet. Az izlandi nem-nominatívuszi alanyú szerkezetekben egyidejûleg megjelenik mindkettõ, ezt dupla láthatóságnak nevezi. Sigurðsson (1993) elmélete empírikusan jó predikciókat tesz a nem-nominatívuszi alanyok tekintetében. Azonban a meteorológiai predikátumokra sem a fej-láthatóság sem pedig az argumentum-láthatóság nem alkalmazható.

A meteorológiai predikátumokat általában unakkuzativnak, azaz nem ágens-alanyú tárgyatlan predikátumoknak tekintik. Ezt az olaszban az avere/essere segédige-választás is jelzi. Az ilyen igék egyetlen argumentuma a páciens, azaz mélytárgy. Darden (1973) elemzésében ez a mélytárgy beépül a szemantikailag üres predikátum lexikális jelentésébe:

 

(24a)    Történik mennydörgés → Mennydörög.

(24b)    Történik pitymallat. →  Pitymallik.

 

Hale&Keyser (1990) lexikális inkorporációs megoldása itt azért nem alkalmazható, mert a meteorológiai igék mélytárgya mindig kontextuálisan meghatározott, ezt a szakirodalom kontextuálisan determinált esemény változóként említi.

 

3.4              Wackernagel és unokatestvérei

 

A dolgozat 3.5. alfejezete - Anderson (1993) álláspontját elfogadva - a szórendi váltakozások okául részben a kétféle predikáció-érvényesítési stratégiát, részben pedig az AGRsP fonológiai tulajdonságait jelöli meg. Ha az ige fonológiailag csökkent értékû, olyan pozícióba kell jutnia, ahol az idõ/szám/személy végzõdések rátapadhatnak. Ezt a gondolatot eredetileg Wackernagel (1892) törvénye fogalmazta meg úgy, hogy fonológiailag gyenge elem nem állhat a mondat élén. 

Wackernagel törvénye jut érvényre a germán nyelvek V2 jelenségében. A Warlpiriben az alanyi egyeztetést kifejezõ segédige értékû tapadószócska szintén a második helyet igyekszik elfoglalni, ezt követi a lexikális ige. Azokban a nyelvekben, ahol az AGRs fonológiailag erõs (görög, velszi), fonológiailag motívált szintaktikai mûveletek nem találhatók. A harmadik lehetõség az, hogy a fonológiailag gyenge AGRsP folytán az ige egy olyan elemet vonz maga elé, amely alkalmas a fonológiai frázis fõhangúlyának viselésére, és ezáltal a PHONP jól-formáltságának biztosítására.

Roberts&Roussou (1997) szerint a V2 nyelvekben azért kerül az ige közvetlenül a topikalizásással a mondat élére vitt elem mögé, mert csak itt tudja az EPP jegyet ellenõrizni. Az EPP ellenõrzés mindig a TP-hez kapcsolódik. Ha tehát a topik a [Spec,CP]-ben van, akkor a V+T+AGR sornak a C0-ba kell mozognia, spec-fej egyeztetés céljából. Nem világos azonban, hogy az üres alanyt engedélyezõ VSO típusú nyelvekben, ahol az EPP-ellenõrzés fej-fej elrendezésben történik, mi motiválja a topikalizációt. Ez R&R elméletét némileg gyengíti.

A 6. fejezet olyan jelenségeket tárgyal, amelyek az AGRs fonológiai gyengesége miatt következnek be a nyílt szintaxisban. Az izlandi stilisztikai elõrevitelre, a balkán és breton hosszútávú fejmozgatásra, a lengyel ige-inkorporációra valamint a magyar igekötõ (és egyéb fej) inkorporációra azért van szükség, mert ezekben a nyelvekben az ige a fonológiailag defektes AGRsP-ben nem képes a PHONP jól-formáltságát biztosítani. Ezt Rivero (1995) az Utolsó Menedék Elvének nevezi.

A magyarban a szintaktikai inkorporáció nem csak igekötõket, hanem számos más fejet, valamint nem-referenciális kifejezéseket is érinthet. Fonológiai elõfeltétele az, hogy a fókusz mezõben ne legyen a fonológiai jól-formáltság biztosítására alkalmas operátor. Ezt Dalmi (1997) a Fonológiai Bal Szél Feltételben fogalmazza meg:

 

 (24)     *       -HT

[PHONP ......V]

 

Ilyen operátor a fókusz mezõben nem csak a F(ocus) lehet, hanem az IMP, a NEG és a PROG is. Közös tulajdonságuk, hogy hangsúly-hordozók, és mögöttük törlõdik minden hangsúly a PHONP-ben. Az a körülmény, hogy minimális és maximális kategória egyaránt kielégítheti a Fonológiai Bal Szél Feltételt, erõsen alátámasztja a tárgyalt szintaktikai jelenségek fonológiai motíváltságát. 

 

 

A DISSZERTÁCIÓ TÉMÁJÁBAN KÉSZÜLT PUBLIKÁCIÓK

 

1          Hungarian Infinitival Constructions. [Fõnévi igeneves szerkezetek a magyarban]. MPhil. dissertation.(=dr. univ.) The University of Sydney. Dept. of Linguistics. 1994.

2          Object Agreement in Hungarian. Working Papers in the Theory of Grammar 5:2: 91-119. ELTE Budapest 1997.              

3          Experiencer Subjects and the Structure of Psych-impersonal Predicates. [Experiens alanyok és a személytelen pszicholgógiai predikátumok szerekzete]. Modern Filológiai Közlemények 2.1: 94-118. Budapest 1998.

4          PF-Incorporation By Last Resort in Hungarian. [Fonológiai inkorporáció mint utolsó menedék] Working Papers in the Theory of Grammar 6.3: 51-83. ELTE. Budapest 1998.

5          Wackernagel-effect in the Hungarian focus field. [Wackernagel-hatás a magyar fókusz mezõben] Proceedings of Console 8: 61-81. University of Vienna. 1999.

6                    The Structure of Psych-impersonal Predicates. [A személytelen pszichológiai predikátumok szerkezete] Proceedings of SCL-18:193-206. University of Lund. 2000.

 

 

Hivatkozások

 

Alexiadou, A. & E. Anagnostopoulou. 1998. Parametrizing AGR: word order, V-movement

     and EPP-checking.  Natural Language and Linguistic Inquiry 16:491-539.

Anderson, S. 1993. Wackernagel’s revenge: clitics, morphology and the syntax of second

     position. Language 69:69-98.     

Cardinaletti, A. 1995 (=1997). Subjects and clause structure. Haegeman, L. (ed.): The New     Comparative Syntax. London. Longman. 33-64.

Chomsky, N. 1995. The minimalist program. Cambridge. MIT Press.

É.Kiss, K. 2001. Hungarian syntax. Cambridge. Cambridge University Press.

 

Jónsson, J.G. 1993. On case and agreement in Icelandic. UMass. Occasional Papers in

     Linguistics 17:87-101.

Krapova, I. 1999. Subjunctives in Bulgarian and Modern Greek. Ms.

Kuroda, S-Y. 1972. The categorical and the thetic judgment. Foundations of Language

     9:153-185.

Kuroda, S-Y. 1992. Japanese syntax and semantics. Boston. Kluwer.

Platzack, C. 1998. A visibility condition for the C-domain. Working Papers in Scandinavia

     Syntax 61:53-99.

Rizzi, L. 1997. The fine structure of the left periphery. Haegeman, L. (ed.) Elements of

     Grammar. Dordrecht. Kluwer. 281-337.

Rivero, M-L. 1995. Verb movement and economy: last resort. Trondheim Working Papers.   University of Trondheim.1-17.

Roberts, I. & Roussou 1997. EPP as a condition on tense-dependency. Svenonius, P. (ed.)

     Subjects, Expletives  and the EPP. Oxford. Oxford University Press. 000-000.

Roussou, A. 1995. Modals and the subjunctive. Alexiadou, A, & G. Horrocks & M.Stavrou

     (eds): Studies in Greek syntax. Dordrecht. Kluwer. 169-183.

Sigurðsson, H.A.1993. Agreement and head visible feature government. Studia Linguistica

     47.1:32-56.

Sigurðsson, H. A.  2001. Case: abstract vs. morphological. Working Papers in Scandinavian

     Linguistics 67:103-151.

Stowell, T. 1996. What do present and past tenses mean? Bertinetti, P. & V. Bianchi & J. Higginbotham & Squartini (eds): Temporal reference, aspect and actionality. Semantic and     syntactic perspectives. Torino. Rosenberg & Sellier. 381-396.

Tallerman, M. 1998. The uniform case-licensing of subjects in Welsh. The Linguistic Review

     15:69-133.

Williams, E. 1994. Thematic structure in syntax. Cambridge Mass. MIT Press.