Fodor István

(Bp., 1920. márc. 16. - Köln, 2012. március 15.)

nyelvész, a nyelvtudomány kandidátusa  (1956), doktora (1994)

1945-től a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult,  Kniezsa Istvánnál szlavisztikát, Pais Dezsőnél magyar nyelvészetet, Tamás Lajosnál neolatin nyelveket, Laziczius Gyulától pedig általános nyelvészetet hallgatott. 1953-tól ösztöndíjas aspiráns, irányítója Tamás Lajos. 1956-tól az MTA Nyelvtudományi Intézet tudományos munkatársa, részt vett "A magyar nyelv értelmező szótára" szerkesztésében. 1969-től nyugdíjba vonulásáig, 1990-ig a Kölni Egyetem Afrikanisztikai Intézet tudományos munkatársa.  

Főbb művei: Mire jó a nyelvtudomány? (1968), A világ nyelvei (szerk. Antal Lászlóval, Csongor Barnabással, 1970), Pallas und andere afrikanische Vokabularien vor dem 19. Jahrhundert (1975), Film Dubbing: Phonetic, Semiotic, Esthetic and Psychological Aspects (1976), A Fallacy of Contemporary Linguistics (1982), Introduction to the History of Umbundu (1983), Language Reform: History and Future I-VI. (szerk. Claude Hagége-zsel, 1983-94), Oláh Miklós Hungariája. Egy eddig ismeretlen kézirat és a magyar nyelvi adatok tanulságai (1990), A világ nyelvei (főszerk., 1999), A világ nyelvei és nyelvcsaládjai (2003), A bantu nyelvek (2007).  

Főbb kutatási területei: szlavisztika, romanisztika, a nyelvtani nemek, a világ nyelveinek osztályozása, afrikai nyelvek.