InfoRádió - Aréna - 2014.09.04. 18:06:17

Miért van szükség a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatalra?

Mv: Jó estét kívánok az Aréna hallgatóinak, Exterde Tibor vagyok. A stúdióban itt van Pálinkás József, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal létrehozásáért felelős kormánybiztos. A beszélgetés felvételről hallják. Jó napok kívánok, köszönöm, hogy elfogadta a meghívást.  

Pálinkás József, Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal létrehozásáért felelős kormánybiztos: Jó napot kívánok! Köszönöm a meghívást és köszönt az Inforádió hallgatóit.  

Mv: Mért van szükség erre a hivatalra, amikor van már - alig három éves - Nemzeti Innovációs Hivatal, amelynek a feladat- és hatáskör leírásában első látásra ugyanezek a feladatok vannak.  

Pálinkás József: Nincs benne az alapkutatások vagy felfedező kutatások támogatása, és nem elég hangsúlyos az alkalmazott kutatások és kísérleti fejlesztések támogatása. És ettől független módon történt eddig az európai uniós fejlesztési forrásoknak a felhasználása a kutatás-fejlesztés és az innováció területén. Ezért ez most egy hivatalban történik majd, reményeim szerint hatékonyan és koordináltan. Ezeket a forrásokat, amelyek rendelkezésre állnak különböző helyeken, egyrészt hatékonyan kell fölhasználni, ezt könnyű elmondani, nehéz megcsinálni, de szükség van arra a koordinációra is, hogy tudjuk, hogy mit finanszíroz az egyik finanszírozó és mit finanszíroz a másik, és lehetőleg ne finanszírozzunk párhuzamosan.  

Mv: Az új hivatal az innovációs hivatal bázisán jön létre, azt beolvasztva, vagy egy teljesen új hivatal áll föl?  

Pálinkás József: Lényegében annak a bázisán jön létre, tehát a legnagyobb része az innovációs hivatal, de átkerül a Nemzetgazdasági Minisztériumnak az a részlege, amely az innovációs alapot kezelte. Eddig ugyanis az a furcsa helyzet állt elő, vagy az a furcsa helyzet volt, hogy az innovációs hivatal készített stratégiákat, csinált innovációs tréningeket - nagyon sokféle feladatot, talán túl sokat is, sőt biztos, hogy túl sokat. Ugyanakkor a források elosztása pedig másutt történt. Ez most egy hivatalon belül fog történni, koordinálva az európai uniós kutatási-fejlesztési és innovációs forrásokat is, amelyek most jelentős mértékben megnövekedtek.  

Mv: A stratégiai döntési szintek, azok akkor lejönnek a minisztériumi szintről az új hivatalba, vagy azok továbbra is ott maradnak, mert ugye ez úgy volt, hogy végrehajtási szint, fölötte a minisztériumok. Négy minisztériumba volt elosztva korábban az egyes területi felelősség.  

Pálinkás József: Most ez egy minisztériumban van. A döntési szint, az - mint ahogy minden hasonló rendszerben - úgy kell, hogy kialakuljon, hogy a nagy stratégiai döntések, azok a kormányzati szinten történnek meg. Tehát ha indítunk egy nagy ipariági programot - mondjuk az egészségiparban egy jelentős fejlesztési vagy innovációs programot indítunk -, ez kormányzati szint. Itt a hivatalnak előkészítő szerepe van, egy policy-t előkészítő intézmény, és a kormánydöntés után a végrehajtás. Ha ez egy kisebb volumenű kutatás, az pedig a hivatal hatáskörébe tartozik. Tehát azt, hogy milyen nagyságú - és itt beszéljünk nyíltan - pénzről van szó, tehát milyen volumenű fejlesztési programokat indítunk el, az vagy kormányszinten, vagy a miniszter szintjén, vagy a hivatal szintjén dől el.  

Mv: De amikor már eldől, akkor a program, a projektek finanszírozása, ellenőrzése már a hivatal, az új hivatal dolga lesz?  

Pálinkás József: Így van.  

Mv: Tehát a technikai munkát már az új hivatal csinálja.  

Pálinkás József: A technikai munkát az új hivatal végzi el, és azt az előkészítő munkát is is, ami - azt kell mondjam, hogy - legalább olyan fontos, ami a pályázatok kiírását, az irányok meghatározását jelenti. Ehhez készül egyébként most az az intelligens szakosodási stratégia, amiről valamennyit lehetett a sajtóban is olvasni. Ez egy belépési feltétel ahhoz, hogy az európai uniós fejlesztési források lehívhatók legyenek. A fordítás természetesen az az intelligens szaktudás és stratégia, egy angol kifejezésből. Valójában azt jelenti, hogy egy régiónak, egy országnak meg kell határozni azt, hogy mi az, amire ő - akár egy iparág tekintetében, akár a kutatásfejlesztés egy-egy szakterülete tekintetében - koncentrál. Itt se jó az, hogyha van kilenc darab adott kutatásra szakosodott kutatóintézet, legyen egy, de az nagyon jó, vagy legyen kettő, de az nagyon jó. Ez tehát összehangolja a különböző régiók, különböző intézmények igényeit, és kialakul egy olyan stratégia, ami mentén a források fölhasználhatók.  

Mv: Ugye éppen most zajlik az S3 tervezési szakaszának az utolsó része, és mindjárt lejár a határidő, szeptember közepén valamikor, úgyhogy nagyon keményen kell dolgozni. Most is nyitva vannak a kérdőívek, az innovációs hivatal honlapján. Mi ennek lényege? Ki dönti el, hogy mit érdemes támogatni?

Pálinkás József: Ez a magva a dolognak. Valóban az szükséges ehhez, hogy a helyben megfogalmazzanak igényeket, lássák azt, hogy mik a rendelkezésre álló eszközök, és ezt a helyi szereplők bevonásával megfogalmazott igényeket, ezt országos szinten egyesíteni tudjuk, és összehangolhassuk abban az értelemben, hogy ha több helyen megfogalmaznak ugyanolyan fejlesztési igényt, akkor ennek vagy egy hálózatszerűen működő fejlesztőintézménynek kell lennie, vagy dönteni kell abban, hogy az egyik helyen ezt fejlesztjük, a másik helyen azt fejlesztjük. Ezt részben a szereplők döntik el, tehát az iparági szereplők, a vállalkozók, részben pedig szakértők. Senki nincs ezek közül a szereplők közül abban a helyzetben, hogy egyedül ezt el tudja dönteni.  

Mv: Jól látom, hogy a helyi szereplő lényegében bárki lehet? Én is elkezdhettem volna a kérdőív kitöltését, ha nem akartam volna fölösleges munkát okozni? Ahol olyan rovatok vannak, hogy a helyi piacverseny előnye és a kockázatait határozza meg ezer karakterben. Mi van, hogyha én valamit bekamuzok? Azt valahol kiszűrik?  

Pálinkás József: Persze, természetesen. Hát ezek az így beérkező igényekről az, ha nem mondom mondom, hogy azonnal látszik, hogy ha valaki ügyesen kamuzik, akkor az természetesen nem látszik azonnal, de ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy eddig mit tett le az asztalra? Itt nem egy kívánságműsorról van szó. Ha azt tudja mondani x megye, hogy ők a jelentős fejlesztéseket akarnak a biotechnológia területén, és eddig még senki nem volt ott, aki biotechnológiával foglalkozott, akkor az...  

Mv: Viszont az most jól hangzik, a biotechnológia.  

Pálinkás József: Az jó. Hát ez jól hangzik, még jobban hangzik az információs és kommunikációs technológiák. Természetesen akkor azt fogjuk mondani, hogy nem zöld mezős beruházásokra gondoltunk elsősorban, mert a kutatásfejlesztésben a zöld mezős beruházás az van időnként, de a zöld mezős beruházás is olyan rend szerint odavisznek akkor kutatókat valahonnan, mert egy tudományos műhelynek a kialakítása az rendkívül hosszú idő.  

Mv: Az is benne van az S3 stratégia leírásában, hogy a helyi szereplőknek vállalkozói aggyal gondolkodva kockázatokat is vállalva kell a jövőhöz szükséges jelenbeli döntéseikről számot adni, és ezeket megtervezni. Kockázatokat is vállalhatnak? Abban az is benne van, hogy bukhatnak is.  

Pálinkás József: Természetesen kockázat nélkül nincs üzlet. Éppen az a lényege az új hivatalnak is, és az új hivatal által indított programoknak is, hogy itt megvan a kockázata annak, hogy egy elsőre kitűnőnek látszó ötletből majd nem lesz semmi. A finanszírozást kell úgy beállítani, hogy az ne fordulhasson elő, hogy iszonyatosan sok pénzt elköltünk rá, és úgy nem lesz belőle semmi. Tehát az indulásnál kevés pénz, ha látjuk, hogy például egy szabadalom létrejött belőle, tehát szabadalmaztatható az ötlet, van benne valami újdonság, akkor ismét lehet adni rá annyi pénzt, hogy szabadalmi védettséget élvezzen. Ha létre tud hozni egy kisvállalkozást, ahhoz még mindig lehet adni valamennyi pénzt. Onnantól kezdve viszont menjen a kockázatitőke-alapokhoz, vagy a bankhoz, vagy vegye elő a saját pénzét, és onnantól kezdve építse a vállalkozását. Van egy barátom, aki azt mondta, hogy annál rosszabbat nem lehet tenni, minthogyha valaki bejön egy ötlettel és nyakon öntik pénzzel, mert akkor rögtön elkezd úgy viselkedni, mint az igazán sikeres vállalkozók...  

Mv: Mintha már csinált volna valamit.  

Pálinkás József: Mintha már csinált volna valamit.  

Mv: Pedig még csak ötlet van.  

Pálinkás József: Nem csinált még semmit, de majd föl fogja venni a vállalkozói attitűdöket, ami...  

Mv: Autó, nyaralás.  

Pálinkás József: Autó, és... jachtot nem mondok, mert Magyarországon abból talán kevés van. Tehát azt kell nagyon precízen és tapasztalatokat fölhasználva beállítani a finanszírozásban, hogy ésszerű kockázatot még vállaljunk, de ésszerűtlen kockázatot nem. Tehát valaki beesik az innovációs hivatalba, hogy neki szüksége lenne potom háromszázmillió forintra, mert akkor ebből megoldaná a vízzel hajtott autót, hát ilyenkor azt szoktuk, beszélgetünk egy kicsit udvariasan egy pár percig, aztán utána azt mondjuk, hogy most nem tudjuk folytatni ezt a beszélgetést, és aztán igyekszünk elfelejtkezni az illetőről. De, ha valaki jön egy olyan kérelemmel, hogy neki van egy ilyen és ilyen ötlete, ő ezt szeretné szabadalmaztatni, de nem tudja megcsinálni a szabadalmi leírást, mert ő igazából a biokémiához ért, és nem a szabadalomíráshoz, akkor minden további nélkül tudunk neki adni néhány százezer forintot, amiért megírja a szabadalmat. Ha a szabadalmat elfogadják, akkor tudunk neki adni akár néhány millió forintot azért, hogy ezt a szabadalmat fönntartsa. És, ha lesz belőle egy vállalkozás, akkor pedig rendkívüli módon fogunk örülni. Ez alapvetően szükséges a magyar gazdaság szempontjából, hogy merjenek az emberek kockázatot vállalni. Ehhez az államnak is kockázatot kell vállalni. Ésszerűtlen kockázatot persze nem szabad az államnak vállalni, mert azzal az embereket is arra indítjuk, hogy ésszerűtlen kockázatokat vállaljanak.  

Mv: Mennyire szoros a rendszer? Nem tartanak-e attól, hogy lesz, aki pusztán a lehívható, megszerezhető támogatás érdekében el fog járni az új hivatalnál "hátha" alapon, minden mindegy, veszíteni nem lehet vele?  

Pálinkás József: Ugye, vannak visszatérítendő támogatások, vissza nem térítendő támogatások, és vannak olyan támogatások, amelyekhez bizonyos mennyiségű önrész kell. Annak mindig megvan a veszélye, hogy megjelennek olyan emberek, nevezzük szerencselovagoknak, akik azt látják, hogy itt nagyon sok pénz van és, hát majd messze van még az a négy év, amikor majd el kell számolni. Rossz hírem van számukra. Évenként megnézzük azt, hogy hol tartanak és, hogyha nem a szerződésnek megfelelően teljesítenek, akkor adott esetben persze megmagyarázhatja, hogy miért nem, mert ha még jobb ötlete támadt közben, akkor örülünk neki, de ha nem úgy használják fel ezeket a forrásokat, akkor természetesen a szerződést azonnal meg tudjuk szüntetni.  

Mv: Azt mondta az elején, amikor arra kérdeztem, hogy miért van szükség új hivatalra, merthogy a korábbi az alapkutatásokat nem foglalta magába. Alapkutatással is akarnak foglalkozni? Arról a köznyelv azt gondolja, hogy irgalmatlanul drága, és nem mindig lehet egyszerű ésszel kiszámítani, hogy mi az értelme.  

Pálinkás József: Nem nagyon drága, és alapkutatások nélkül, és az ott kiművelt emberfők nélkül nincs alkalmazott kutatás és nincs innováció. Azt, hogy valaki képzetlenül valamilyen nagy felfedezésre jusson, annak igen-igen kicsi a valószínűsége - nem zárom ki, mondjuk nulla, mert ilyen nincs -, de a mai ipari-szolgáltatási környezetben szükség van, magas képzettségre van szükség ahhoz, hogy valaki újdonsággal tudjon megjelenni. A piac ma nagyon nagy mértékben díjazza az újdonságot. Pusztán azért, mert valami újdonság, az emberek megveszik. Tehát van két termék. A két termék majdnem ugyanolyan értékű. Az újdonságot jelentő terméket meg fogják venni, amiben nincs újdonság, azt pedig nem fogják megvenni. Tehát az egy ország ipara, szolgáltatása szempontjából nagyon fontos, hogy tudja, hogy ezen az úgynevezett újdonságpiacon is föl tudja venni a versenyt, ezért szükséges az, hogy olyan vállalkozásokat támogassunk, amelyek újdonságot tudnak bevinni dolgokba. És akkor miért kell alapkutatás? Azért, mert ott képezik ki az embereket. Ez egy tévképzet Magyarországon, hogy aki alapkutatásokkal foglalkozik - én szeretem felfedező kutatásoknak nevezni -, az az egész életére ottmarad. A rendszer akkor működik jól, hogyha a felfedező kutatásokban mondjuk tudományos fokozatot szerzett hölgyek és uraknak a 10-15, maximum 20%-a marad az egyetemi, akadémiai szférában, a többi része pedig elmegy vállalatokhoz vagy nagyvállalat kutatólaboratóriumába, de még jobb, ha van köztük sok olyan, aki saját vállalatot alapít. Magyarországon ez az entrepreneurship, amit lefordítani is nehéz, pontosabban nehéz vállalkozóként fordítják többnyire. Nem egészen pontos a fordítás, mert az entrepreneur szóban benne van az is, hogy az illető kitalál valami újat, és ezzel az új dologgal vállalkozik. Mi azt szeretnénk, hogyha ez az entrepreneurship, ez a felfedező vállalkozói attitűd az már az egyetemi képzésben megjelenne, és látnák azt, hogy erre van forrás, erre tudunk állami forrást biztosítani az induláshoz. Hát ahhoz, hogy később egy vállalatot eltartsunk csak azért, mert ezt vagy azt gyárt, és nem tudja eladni, hát természetesen arra pedig nincs pénz.  

Mv: Ez azt jelenti, hogy egyetemek alapkutatással, felfedező kutatással foglalkozzon, műhelyek is fordulhatnak az új hivatalhoz?  

Pálinkás József: Igen.  

Mv: Ugyanazon a pályázati rendszeren és ellenőrző rendszeren kell átmenniük? Azért egy egyetem az más, mint amikor én a garázsban kiötlök valamit.  

Pálinkás József: A hivatal ennél bonyolultabb lesz. Az alapkutatások esetében az elbírálási rendszer az teljesen más, mint az innováció esetén. Az alapkutatások esetén, felfedező kutatások esetén a mérce az az, hogy a világ által észrevett, elfogadott, elismert komoly kutatási eredmény jöjjön létre. Itt nem föltétlenül követelmény az, hogy ez azonnal alkalmazható legyen. Következésképp a kritériumok, amelyek alapján elbírálják, a pályázat is teljesen mások vagy jelentősen mások. Az innovációs jellegű pályázatoknál, tehát amikor valaki azt állítja, hogy ő egy új szolgáltatást, terméket fog létrehozni, amit elad a piacon, akkor ott a követelmények között ott kell lenni annak, hogy a harmadik, negyedik vagy ötödik év végén - attól függ, milyen hosszú ez a folyamat - valóban létrejöjjön egy eladható termék. Tehát az új hivatal hármas funkciója, az alapkutatások, vagy felfedező kutatások támogatása, az alkalmazott kutatások és kísérleti fejlesztések támogatása és az innováció támogatása. Ez különböző elvek szerint történik, de az előfordul azért, hogy egy alapkutatásnak induló kutatásnál olyan eredményre jutnak, ami nagyon rövid idő alatt is a gyakorlati eredményt hozhat létre. Nem célszerű ezt a szférát mereven elválasztani egymástól, de látni kell, hogy a követelmények a különböző területeken mások.  

Mv: Mekkora az a környezet, amit az új hivatal majd figyelembe vesz, amikor el akarja dönteni, hogy a dolog, vagy szolgáltatás, ami előállt, az versenyképes-e? Magyarország? Európa? A világ?  

Pálinkás József: A világ. Tehát nekünk olyan módon kell dolgoznunk, hogy a létrehozott termék és szolgáltatás az lehetőleg a világpiacon legyen eladható. Magyar piac nagyon kicsi ebben. Néha van vitám hozzáértő közgazdászokkal - én nem vagyok hozzáértő közgazdász -, olyan termékekbe, olyan újdonságok létrehozásába érdemes pénzt fektetni, amelyet az egész világon el lehet adni. Ehhez természetesen partnerek kellenek, tehát nekünk a partnereink nem pusztán az egyetemek, nem pusztán a kutatóintézetek, és nem pusztán a kisvállalatok, nekünk nagyon jelentős partnereink a nagyvállalatok. Ugyanis a nagyvállalatok azok, akik ezt... A nemzetközi nagyvállalatok egyenesen azok, akik egy kutatási, fejlesztési terméket ki tudnak vinni a világpiacra. Ha most akarok egy banális példát mondani, ha valaki kifejleszt valamit, amit el tud adni minden harmadik magyarnak. Az semmi ahhoz képest, mintha el tudja adni minden tizedik kínainak.  

Mv: Meddig követik nyomon a termék útját, amikor átveszi valamelyik világpiacon forgalmazó cég, akkor azt mondják, hogy menjen a maga útján? Vagy akkor még nézik azért?  

Pálinkás József: Akkor azt mondjuk, hogy menjen a maga útján. Ott már a profitban, a munkahelyekben jelenik meg az érték. Tehát, hogyha Magyarországon - megint csak példát mondok - létre tudunk hozni egy olyan szoftver fejlesztő központot, együttműködve nagyvállalatokkal, amelyek számára szoftvereket fejlesztenek magyar fejlesztők, akkor ezek a magyar fejlesztők Magyarországon dolgoznak, Magyarországon fizetnek adót, és azt fogja látni a másik nagyvállalat, hogy sikeres az ő versenytársának a terméke, és ez egyben vonzerőt is jelent arra, hogy idehozza a kutatási, fejlesztési tevékenységét. Ehhez persze sok dolog kell, és remélem, hogy azt is meg tudjuk teremteni, hogy meglegyen az a bizalom, hiszen ezen a területen is, mint minden más területen szükséges a bizalom, és a stabilitás. Tehát, hogy az elkövetkezendő hét évben világos legyen az, hogyha belekezdtünk egy fejlesztésbe, akkor azt a fejlesztést a szerződésnek megfelelő ütemben és mértékben finanszírozzuk. Tehát nem kötünk olyan szerződést, amiről úgy gondoljuk, hogy ezt nem fogjuk tudni finanszírozni. Valamennyi kockázatot itt is vállalni kell. De a nagyvállalati partnereink számára a megbízhatóság és a stabilitás, vagy a bizalom és a stabilitás alapvető fontosságú.  

Mv: Hírek következnek, utána innen folytatjuk. Pálinkás József, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal létrehozásáért felelős kormánybiztos az Aréna vendége.  

Mit kell tudni a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal fejlesztési programjáról?

Mv: Pálinkás József, Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal létrehozásáért felelős kormánybiztos, az Aréna vendége. A beszélgetést felvételről hallják. Azt mondta, hogy amikortól kezdve a projekt, az ötlet, a szolgáltatás, termék megy magától onnan kezdve nem néznek rá. Mi az állam haszna ebben? Az adó bevétel, ami a sikeres termékből utána visszajön?  

Pálinkás József, Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal létrehozásáért felelős kormánybiztos: Az adó bevétel, az hogy ez Magyarországon történik a fejlesztés, a gyártás is, az hogy az adott temék az Magyarországhoz köthető. Természetesen előfordul olyan eset is, amikor annyira sikeres a termék, hogy nem Magyarországon gyártják, ha ebben van szabadalom tartalom, akkor pedig a szabadalom után járó lincenszdíj, az is Magyarország haszna.  

Mv: Mi mutatja meg, hogy a hivatal, illetve a hivatal stratégiájának a tevékenysége az mennyire sikeres?  

Pálinkás József: A felfedező kutatásokban az, hogy milyen az adott kutatások visszhangja a világban, mennyire használják föl ezeket a kutatási eredményeket más kutatásokhoz, vagy fejlesztésekhez, az alkalmazott kutatásokban, innovációkban pedig az, hogy mennyi valós szolgáltatás és termék jött létre. Ha nem jönnek létre új szolgáltatások és termékek, akkor sikertelen, akkor elpazaroltuk a pénzt.  

Mv: Nem egységes a termelési kapacitás, meg a szellemi kapacitás megoszlása se az országban. Próbálnak ezen valamit kiegyenlíteni, vagy ez olyan amilyen.  

Pálinkás József: Próbálunk rajta és kell is rajta kiegyenlíteni, ez a intelligens szakosodási stratégia éppen arra szolgál, hogy ha valahol megteremthetőek a feltételei egy fejlesztésnek, akkor igyekezzünk ott segítséget nyújtani. Ugye ezek a fejlesztések, amelyekről beszélünk, nem akarom azokat a szakkifejezéseket használni, amint a különböző operatív programokat elnevezik és akkor három, négy betűs rövidítések. Abban a programban, amelyben a kutatás fejlesztés van azt gazdasági és innovációs operatív programnak nevezzük. Ebben a programban éppen az okoz részben problémát, hogy a források, azok a központi régión kívül használhatók föl. Tehát a központi régión kívüli régiók, mondjuk Debrecen, Szeged, Pécs, Győr, Veszprém jobb helyzetben vannak ezekért a forrásokért való versenyben, mint Budapest. Ugyanakkor a kapacitások pedig Budapesten vannak. Ebben egyensúlyoznunk kell, mert ez nem változtatható meg egyik napról a másikra, tehát ha nagyon sok pénzt kihelyezünk a nem központi régióba, az nem hasznosul olyan mértékben, mintha megteremtjük valamennyire azt az egyensúlyt, hogy több pénzt helyezünk ki a nem központi régióba, mint egyébként tennénk, azért, hogy ott a fejlesztés az gyorsabb legyen, de nem hanyagolhatjuk a központi régiót, hisz ha megnézzük a legjobb egyetemeink közül, több Budapesten van. A kutatóintézeteink esetében még rosszabb a helyzet. Tehát nem a központi régióban néhány akadémiai kutatóintézet van, ipari kutatóintézet gyakorlatilag nincs. A nagyvállalatok kutatási-fejlesztési központjai is főleg Budapestre települnek. Ugyanakkor ezek az úgynevezett strukturális alapok éppen arra jöttek létre, hogy a területi egyenetlenségeket, azokat igyekezzenek csökkenteni. Ez lassan csökkenthető csak. Ha visszaemlékeznek - biztos vannak olyanok, akik visszaemlékeznek -, voltak itt emberek, akik álmodtak hirtelen nanotechnológiai központot egy szép füves domboldal közepére, aztán nem lett belőle semmi. Tehát azt, hogy egy akár kutatási-fejlesztési, akár egy vállalkozásnak mi az elképzelése, jövőképe, a szokásos kifejezéssel üzleti terve, azt végig kell néznie olyanoknak, nevezzük őket szakértőknek, akik csináltam már vállalkozást, akik adott esetben buktak meg már vállalkozással, akik ismerik a buktatókat. A hivatalok íróasztalai mellett dolgozó emberek az összesítő munkát, azt elvégzik, és az adminisztratív munkát, azt biztos nagyon jól meg tudják csinálni, de ebben éppen azért van szükség ipari partnerekre, azért van szükség kutatóintézeti, egyetemi partnerekre, hogy elkerüljük azokat a buktatókat, amikor valaki nagyot álmodik, hogy itt ezt és ezt lehetne tenni, de nincs meg hozzá például az ember. Ma Magyarországon minden ellentétes híresztelés ellenére az egyik legszűkebb keresztmetszet, vagy a legszűkebb keresztmetszet, az a szakemberhiány. Nagyon sok területen nagyon komoly szakemberhiánnyal küzdünk, úgy értem, jó szakemberekben van hiány. Vannak olyan nagyvállalatok, azt mondják, hogy nem találnak szakembereket a fejlesztéseikhez. És ebben is van szerepe természetesen a finanszírozásnak, mert ha azt látják a fiatalok, hogy a finanszírozás, az kiegyensúlyozott, folyamatos, megbízható, hosszú távra lehet tervezni, akkor azt hiszem, hogy az a folyamat, ami nagyon sok területen gondot okoz, hogy azt látja egy tehetséges fiatal, hogy ő sokkal perspektivikusabbnak látja a jövőjét másutt, mint Magyarországon. Ez is hozzátartozik ahhoz, hogy egy fejlesztési programot, azt hosszú távra tervezzük meg, és vigyük végig ezt a fejlesztési programot.  

Mv: Mennyire lesz kedvező a fejlesztési programba való belépés pénzügyi oldala? Kedvezőbb lesz, mint mondjuk nemzeti banki kedvezményes hitelt fölvenni? Mert ott nem sok macera van. Itt viszont, ha jól hallom, akkor szakértők fogják megnézni, hogy az üzleti terv, az mennyire reális. Ráadásul olyanok, ha jól értem, már buktak vele, tehát tudják, miről beszélnek.  

Pálinkás József: Előnyösebb lesz természetesen. A nemzeti banki hitel az arra szolgál, működő vállalkozások bővítésére szolgál elsősorban. Tehát ezt növekedési hitelprogramnak nevezik. Azért a neve beszédes, tehát ez arra szolgál, hogy ha van egy vállalat, amelynek van három gépe, és a piac olyan, hogy öt gép is kellene ahhoz, hogy ellássa a piacot, akkor tudjon venni még - ha hármat mondtam az előbb -, akkor még kettőt, hogy öt gépe legyen, és több műanyag poharat tudjon gyártani, ha a műanyag pohárra szükség van. Ez nem kutatás, nem fejlesztés és nem innováció, ez gazdaságfejlesztés. Erre szolgálnak a banki hitelek. Az általunk finanszírozott fejlesztésekben vannak vissza nem térítendő támogatások, amire hogyha nem kell visszafizetni, az a banki hitel...  

Mv: Az előny.  

Pálinkás József: Az előnyösebb konstrukció, és természetesen vannak olyanok, főleg a magasabb kockázatú területeken, ahol egy részét a támogatásnak vissza kell fizetni, de mondjuk egy ötvenszázalékos támogatás is előnyösebb, minthogyha banktól hitelt kell fölvenni, és azt kamatokkal vissza kell fizetni.  

Mv: Azt látják már, vagy el tudják képzelni, hogy körülbelül milyen területekről fognak beérkezni pályázatok? Mert említette a nanotechnológiát, tényleg volt ilyen ötlet, aztán nem lett belőle semmi. Honnan fognak jönni olyanok, amikre azt mondják a hivatalban a szakértők, hogy ez az, tegyük bele a pénzt?  

Pálinkás József: Annyit hadd jegyezzek meg, hogy nem elsősorban a hivatal munkatársaira számítok abban, hogy megmondják, hogy milyen irányok legyenek ebben az ipar, a szolgáltatás. A kutatás már bizonyított képviselőinek a véleményére sokkal erősebben támaszkodok, mint a hivatal munkatársainak a...  

Mv: De lesz ennek egy formalizált kerete?  

Pálinkás József: Ennek természetesen lesz formalizált kerete. Minden pályázatról egy nyilvános panel fog dönteni. Az illetők nevükkel vállalják, hogy ezt a döntést hozták, és a döntés ha jó volt, akkor örülni fogunk neki, ha a döntés nem jó volt, akkor együtt fogunk szégyenkezni, hogyha szabad így mondani.  

Mv: Vállalják, hogy ezt elnézték.  

Pálinkás József: Ezt gondoltuk, hogy jó lesz, és nem lett jó. Ezt nekem éppúgy vállalnom kell, mint azoknak a szakértőknek, akik döntenek abban, hogy az adott programban konkrétan melyik pályázatot finanszírozzuk. Azt, hogy milyen pályázatokat írjunk ki, ez már egy nehezebb kérdés. Ehhez ugye föl kell mérni azt, hogy Magyarországon melyek azok az iparágat, amelyek föl tudnak venni kutatási-fejlesztési eredményeket. Nyilvánvalóan tengeralattjáró-gyártásban nem vagyunk nagyon jók, tehát nem tervezünk olyan fejlesztéseket, amelyek a tengeralattjáró-gyártáshoz szükségesek, de például gyógyszeripar területén vagy általánosabban fogalmazzuk, az egészségipar területén, amihez hozzátartozik a diagnosztikai berendezések fejlesztése, és manapság nagyon nagy mértékben hozzátartozik, és most visszakanyarodok egy dologhoz, a szoftverfejlesztés. Ugyanis végbemegy egy óriási változás, amit úgy neveznek most a szlengben a szakemberek, hogy Internet of Things. Tehát a dolgok internete. Ami azt jelenti, hogy a különböző berendezéseket, azok ugyanúgy, a különböző berendezések azok ugyanúgy kapcsolatban vannak egymással, mint most mi az interneten keresztül. Tehát mondjak egy talán megfogható példát. Azok a fejlesztések, amik arra irányulnak, hogy mondjuk egy valamilyen betegségben szenvedő beteg esetén gyakorlatilag ott legyen a kezén egy teljes laboratórium, abban az értelemben, hogy egy mondjuk talán a tépőzárhoz hasonlítható, nanotűkkel ellátott kis tapasz, és az azon ott lévő analizáló berendezés, és az ehhez kapcsolódó mobil kommunikáció, gyakorlatilag állandóan figyelni tudja azokat a paramétereket, amiket mondjuk egy betegségnél figyelni kell.  

Mv: Testhőmérséklet, vércukorszint, vérnyomás...  

Pálinkás József: Vércukorszint.  

Mv: ... szívverés, minden  

Pálinkás József: Így van. Ha ezeket megnézzük, és megnézzük, hogy micsoda óriási hiány van ma ápoló személyzetben a kórházakban, egy ilyen jellegű fejlesztés azt gondolom, hogy egyrészt az ország számára hatalmas megtakarítás, másrészt hogyha mi fejlesztünk ki egy ilyen berendezést, és tegyük föl, hogy ezt egy nagy céggel. Nem szívesen neveznék meg céget, bár ott van a nyelvemen a neve. Ha ezt egy nagy céggel, a világban el tudjuk adni, akkor ezzel óriási értéket tudunk létrehozni. Tehát azt meg kell nézzük, hogy mi az, ami Magyarországon kifejlesztve van rá ipari szolgáltatási kereslet, hogy azt ki lehessen vinni a világpiacra. Ezek a területek, mondtam, az egészségipart, biztos, hogy ezek közé tartozik az információs és kommunikációs technológiák, noha azt gyakorlatilag minden országban fejlesztik. Ehhez tartozik Magyarországon a járműiparhoz tartozó fejlesztések. Itt hadd tegyem hozzá, hogy inkább az irányítástechnikai fejlesztések, a szenzorok fejlesztése, hiszen Magyarországon a karosszéria-fejlesztésben föltehetően nem fogunk az élre törni. De abban, hogy a járművekben ott lévő elektronika, az ott lévő irányítástechnika fejlesztésében már eddig is jelentős eredményeket értünk el, azt jól mutatja az, hogy itt vannak Magyarországon az ezt vezető világcégek. Megint csak nem akarom megnevezni a céget, de a cég vezetője hallgatja az adásunkat - amit remélek -, akkor biztos magára ismer. Tehát ott vannak azok a cégek, amelyek ezeket a fejlesztéseket föl tudják használni és - még egyszer mondom - a magyar szellemi terméket azt ki tudják vinni a világpiacra.  

Mv: De akarják ezek a cégek ezeket a magyar fejlesztéseket fölhasználni? Bíznak bennünk annyira, hogy ha egyszer meg tudtuk csinálni, akkor utána tudjuk ezt folyamatosan csinálni?  

Pálinkás József: Hát ez a foly... A bizalom fenntartása az a folyamatos megbízhatóságot jelenti. Ezért dolgozni kell. Tehát az nem elég, hogy egyszer megcsináltunk valamit, a következő dolognak is jónak kell lenni, meg a következőnek is. Tízből egyszer biztos lehet tévedni, de hogyha valaki tízből kilencszer téved, hát akkor biztos, hogy elmennek. Ez a, ennek az együttműködésnek a kialakítása az egyetemi kutatóműhelyek, az akadémiai kutatóműhelyek és a nagyvállalatok között, ez egy rendkívül fontos dolog. Másrészt a nagyvállalatoknak tudniuk kell azt, hogy Magyarországon számíthatnak folyamatos szakember-utánpótlásra, magas színvonalú szakember-utánpótlásra, és megvan - és itt visszakanyarodok a felfedező kutatásokhoz vagy alapkutatásokhoz - megvan az a kutatási kapacitás, kutatási háttér, hogyha egy ipari problémánál fölmerül az, hogy ezt meg kell nézni még egy olyan dolgot, ami inkább a felfedező kutatásokhoz tartozik, akkor erre is van kapacitás. Mert ha erre nincs kapacitás, akkor megállt, azt el kell vinnie a világ valami

Mv: Az új hivatal által pályázati úton odaítélhető támogatások, ezek a kutatás-fejlesztésben, innovációban plusz pénzek lesznek? Magyarán nem fordulhat az elő, hogy más forrást, állami forrást lecsavarnak ilyen arányban?  

Pálinkás József: Azt gondolom, hogy nem. Ez természetesen fölmerülhet valakinek a fejében, de egy ország nem engedheti magának azt, hogy a fejlesztései, azok csak külföldi forrásból származzanak. Magyarország ma az Európai Uniótól jelentős forrásokat kap. Én nem szeretném azt a perspektívát látni magam előtt, hogy ez még 15 év múlva is így legyen, meg 30 év múlva is így legyen. Ezek a források éppen arra szolgálnak, hogy a magyar fejlesztések, a Magyarország gazdasága által lehetővé tett fejlesztéseken felül fejlesszünk azért, hogy a növekedés gyorsabb legyen. Mert ha nem tesszük hozzá a magyar forrásokat, vagy ezt a magyar források helyett használjuk, akkor sose fogjuk utolérni a versenytársainkat, sőt, lemaradunk a versenytársainktól. Tehát ezek a források, ezek plusz források. Biztos előfordul olyan, hogy néhol van forráscsere, de főszabályként vagy a legfontosabb ezeknek a felhasználásban az, hogy ezek ki kell, hogy egészítsék a magyar forrásokat. A magyar források fölött ezek a források éppen azt teszik lehetővé, amit szeretnénk elérni, hogy a mi iparunk, a mi szolgáltatásunk, a mi életszínvonalunk, az itt élő embereknek az életszínvonala, az itt élő embereknek a közérzete éppen olyan jó legyen, mint Ausztriában vagy Hollandiában.  

Mv: Azt mondta, hogy szakértők és profit fogják nyilvánosan eldönteni és megindokolni, hogy mit mire adnak. Az euró... Ez egy biztosíték nyilván. Az Európai Uniónak van valami elvárása a rendszer működtetésével kapcsolatban mondjuk a hivataltól?  

Pálinkás József: Természetesen az európai uniós források felhasználását, azt szigorú európai uniós szabályok írják elő. ezeket a szabályokat a támogatások odaítélésekor maradéktalanul be kell tartani. Óriási veszélyt jelent és azt gondolom, hogy messze meghaladja a kockázatvállalás szintjét, hogyha... az ésszerű kockázatvállalás szintjét, hogyha valaki nem tartja be ezeket a szabályokat, mert ha európai uniós forrást vissza kell fizetni, az az országnak iszonyatosan fog fájni, mert ha egyszer már befektettek valahova, és azt ráadásul nem jól csinálták - és azokat a forrásokat vissza kell fizetni -, azt a magyar emberek által megtermelt termékekből kell visszafizetni. Itt óriási a felelősség. Mi tagjai vagyunk egy klubnak, ezt Európai Uniónak hívják - elnézést, hogy klubnak minősítettem, de a példa kedvéért -, ennek a klubnak a szabályait be kell tartanunk. Tehát az uniós források odaítélésénél maradéktalanul be kell tartani az európai uniós szabályokat. Hozzáteszem, ezen szabályok nagy része... van köztük olyan is, amelyeknek a szigorúságával nem értek egyet, de ezt tegyük félre. Hozzáteszem, hogy a magyar források odaítélésénél is lényegében ezeket a szabályokat kell alkalmaznunk, hiszen ezek többé-kevésbé kipróbált szabályok. Nagyot téved az, aki azt gondolja, hogy a pályázatoknál minden pályázó puszta jóindulatból és a legjobb tudása szerint pályázik. A szigorú ellenőrzésre, arra éppúgy szükség van, mint az adott esetben nagyvonalú támogatásra.  

Mv: Mit gondol, melyik lesz az első év a hivatal felállításától számítva, amikor azt mondhatják, hogy látszanak az eredmények, meg tudjuk mutatni, ezt hoztuk. Tehát a szolgáltatások, termékek kifejlesztése nem két nap.  

Pálinkás József: Nem, 2016 vége - 2017. A hivatal létrejön 2015 januárjával, a pályázatokat azt gondolom, hogy februárra már kiírjuk. Én itt csak az eddigi hitelemre tudok hivatkozni vagy arra hivatkozom. A Magyar Tudományos Akadémia elnökeként én a pályázatokat már decemberben - sőt, októberben - kiírtam a következő évre. Úgy írtam ki, hogy a határidő, az január 15. volt vagy január 30. volt. Ha a költségvetés nem nagyta volna jóvá a forrásokat, akkor a pályázatot visszavontam volna, de a költségvetés jóváhagyta egyrészt a forrásokat - ennek most is örülök és most is köszönöm azoknak, akik jóváhagyták. Január 15-én már bent voltak a pályázatok, februárra eldöntöttük, hogy mely pályázatokat támogatunk, és márciusban fizettük - az intézmények megkapták a pénz, tudták fölhasználni a forrásokat. Az nagyon nagy baj, hogyha a döntés későn születik meg. A későn megszülető döntés... ott sokkal nagyobb a hibázási lehetőség, és főképp a kedvezményezett nem tudja fölhasználni a számára odaítélt pénzeket. Én azt tűztem ki célul, hogy ezt a hivatalt is olyanná tegyem, amely március végén már azt mondhatja, hogy az idei forrásokról már döntés született.  

Mv: Köszönöm a tájékoztatást! Az elmúlt egy órában Pálinkás József, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal létrehozásáért felelős kormánybiztos, korábban a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt az Aréna vendége.