A digitális technológiák ma a képek könnyű előállíthatóságát, a képi  kommunikáció bőséges lehetőségét kínálják. Ám mennyire alkalmasak a képek - gondolatok közlésére? Alkalmasak-e egyáltalán? Alkalmasak-e önállóan is, avagy csak szavakkal ötvözve? A válasz nyilván nem független attól, hogy magát a gondolkodást mennyire tartjuk képiesnek, illetve verbálisnak. Az előadás Paivio klasszikus felfogásának, az ún. kettős kódolás elméletének talaján áll, tehát képies (vagy általánosabban: perceptuális) és verbális tudatelemek együttes működését tételezi. Ez a felfogás a filozófia egész története során, Platóntól Wittgensteinig jelen van, ám többnyire felemásan érvényesül, hiszen a multimodális mondanivaló a pusztán textuális kommunikációs közeg korlátaiba ütközik. Az előadás két párhuzamos - kommunikációtechnológia-történeti és filozófiatörténeti - vázlatot rajzol, különös figyelemmel a huszadik század tizes éveitől a nyolcvanas évekig tartó verbális-behaviorista gondolati önkorlátozás lehetséges okaira, és a nyolcvanas évek óta tartó multimodális felszabadulás kommunikációtechnológiai hátterére.

Az előadás prezentációs anyaga