A helyesírási szótárakban hol a beíratkozik, hol a  beiratkozik forma található. Akkor most melyik a helyes?

A beiratkozik szót az 1999-ben megjelent akadémiai helyesírási szótár (fehér) hosszú í-vel írta. Ezt a nyilvánvaló tévedést a 2003. évi lenyomatban javították elõször, ide  rövid i-vel került be. Ugyancsak helyesen, rövid i-vel írja az Osiris-helyesírás is, amely minden ellenkezõ híresztelés ellenére hiteles (nemcsak azért, de azért is, mert az akadémiai kiadás szerzõi lektorálták). Hogy hiba maradhat bármely kiadványban, sajnos elõfordul, különösen olyankor, ha az adott írásmódot pontos szabállyal nem is tudjuk alátámasztani.

Ez a helyzet ugyanis az ír–írat–iratkozik  változatokkal is.  Szabályt sehol sem találni rá, de hasonló egy szótagú szavak viselkednek hasonlóan. A nyír–nyírat–nyiratkozik, hív–hívat–hivatkozik teljesen azonosan viselkedik, mint az ír–írat–iratkozik  . A további példák már kicsit más típusú igék képzett változatai, de viselkedésük még mindig hasonló: húz–húzat, de huzakodik, fú–fúrat, de furakodik, fúj–fúvat, de fuvalkodik, rúg–rúgat, de rugaszkodik, rí–ríkat, de rimánkodik.  Ebbõl levonható  az a következtetés, hogy a visszaható képzõ  (-kodik/-kedik/-ködik, -kozik/-kezik/-közik) elõtt az egy szótagú ige hosszú magánhangzója megrövidül. Igaz ez a következõ igékre is, bár ezeknél már a második alak (a mûveltetõ) is megrövidül: bíz—biztat—bizakodik, sír—sirat—sivalkodik, nem rövidül meg azonban pl. az óv–óvakodik, húz–húzódzkodik, nyújt–nyújtózkodik. Emiatt tehát azt, hogy az egy szótagú igék visszaható képzõ elõtt megrövidülnek, nem tarthatjuk kizárólagos szabálynak, csak tendenciának.