Szabad-e  azt mondani, hogy eszek, iszok, lakok ?

Nemrég visszajöttem Magyarországra és észrevettem, hogy az emberek jelentős száma az ikes igék ragozási szabályait nem tartja be. Hallottam már azt is, hogy az iskolákban sem kötelező. Szeretném megtudni, hogy a Tudományos Akadémiának mi a hozzáállása az ikes ragozáshoz?

Jól vette észre a kérdező azt a jelenséget, amit mindannyian tapasztalunk: az ikes ragozás (szabályos) használata egyre inkább visszaszorulóban van, illetőleg a kijelentő mód jelen idejének egyes szám 3. személyére korlátozódik: eszik, fázik, lakik stb. A beszélt köznyelvben egyes szám 1. személyben terjedőben vannak a szabálytalan (iktelen ragozású) alakok: az eszem helyett az eszek, a fázom helyett a fázok, a lakom helyett a lakok stb.

Több tényező is hat az ikes ragozás fennmaradása ellen. A teljes ragozási paradigmát nehéz betartani, meglehetősen bonyolult és sokat változott, egyszerűsödött történetileg is már az elmúlt évszázadokban. Az ikesnek látszó mászik, hazudik stb. szabályos 1. személyű alakja nem mászom, hazudom, hanem mászok, hazudok stb. Ezek ugyanis nem állandó ikes igék, csak 3. személyű alakjuk az. Azért is nehéz betartani, mert a nyelvjárások többségében, vagyis nagyon sok ember saját nyelvváltozatában nincs ikes ragozás, és valóban az iskolai anyanyelvoktatásban sem olyan erőteljes már ennek a ragozási formának a megkövetelése, mint volt néhány évtizeddel korábban.  A mindennapi beszélt nyelvi változatokból is általában hiányzik, még leginkább a művelt, választékos, írott nyelvhasználatban tartja magát, de a beszélt nyelvben már itt is visszaszorulóban van.

A nyelvészetnek az a dolga, hogy kodifikálja, dokumentálja ezt a változást, rögzítse, magyarázza a történeti és a mai szinkron állapotot, mást nemigen tehet. Az ikes ragozás szabályos használata a mai helyzetet figyelembe véve csak a tiszta és állandó ikes igék kijelentő módjában várható el: látszom, látszol, látszik; eszem, eszel, eszik; iszom, alszom, lakom, dolgozom stb. Jó volna ezt következetesen megőrizni az iskolai oktatásban is, de e tekintetben gyakran még a tanárok, a művelt emberek nyelvérzéke is elbizonytalanodik. Álláspontunk tehát az, hogy aki tudja, ismeri, megtanulja, az feltétlenül jól teszi, ha használja, mert választékosabb, változatosabb, árnyaltabb lesz a stílusa, a beszédmódja.

Az ikes ragozás történetét, rendszerét, a történeti és a mai nyelvhasználati változásokat részletesen tárgyalja például a Nyelvművelő kézikönyv I. kötete (Grétsy László – Kovalovszky Miklós szerk. 1980: 1008–1014), tömörebben pedig a Nyelvművelő kéziszótár (Grétsy László – Kemény Gábor szerk. 2005: 257–258) ikes és iktelen ragozás szócikke, amelynek alapján a jelen összefoglalás is készült.