Mi a helyes alak: invazív vagy inváziós, esetleg hódító faj?

A latin elemekből álló invazív használatos a szaknyelvekben, így például az orvosi nyelvben 'a szervezetbe erővel behatoló' jelentésben: invazív sebészet, invazív eljárások, invazív fájdalomcsillapítás stb. Újabban a biológia és a környezetvédelem hírei között a mindennapokban is találkozunk vele: a kaukázusi medvetalp invazív, azaz nem őshonos, nem honos a mi vidékünkön; az invazív fajok veszélyt jelentenek a biológiai egyensúlyra.

Az invázió főnév hagyományosabb -s melléknévképzős alakja, az inváziós is régóta jól ismert a magyarban, például a katonai szóhasználatból a ´tömeges behatolás, beáramlás´ jelentésű inváziós csapatok, inváziós haderő stb. értelemben. Helyes természetesen az inváziós melléknévi alak a fajok esetében is, sőt az -s képzős melléknévi forma megszokottabb is, mint a szaknyelvi invazív. - A kétféle képzésmód jelentésbeli megkülönböztetést is lehetővé tesz, kialakulhat/kialakult jelentésmegoszlás az -s képző és a köznyelvi használatban sem ismeretlen -ív (aktív, relatív, konzervatív) végződés funkciójában.

A kérdésre válaszolva - mindegyik alak helyes. A szaknyelvi és a nemzetközi használat nyomán az invazív vált ismertté. Nyelvi szempontból ugyanígy helyes az inváziós, no és természetesen a hódító is. A biológiában egyébként az idegen fajok, idegenhonos fajok, nem honos fajok és az özönfajok megnevezésekkel is találkozunk.