Mikor kell nagykötőjel?
A szavak és a szórészek közti írásjel a kötőjel és a „fiatalabb”, kevésbé ismert nagykötőjel. A szavak tagolásában írásjelként igen gyakran kötőjelet, „sima”, ”rendes”, „egyszerű” kötőjelet, „kiskötőjelet” használunk. Például olyankor, amikor három azonos mássalhangzó kerül egymás mellé: itt-tartózkodás, Kiss-sel, dzsessz-szerű; szóismétlésekben: meg-megáll; ikerszókban: csihi-puhi; összetételekben: melegétel-utalvány, Oscar-díjas; számok tagolásakor: hárommillió-kétszázkilencvenezer-nyolcszázhuszonöt; földrajzi nevekben: Kál-Kápolna; kettős családnevekben: Rippl-Rónai; az -e kérdő partikula kapcsolásakor: Tudod-e?
A másik kötőjel a nem állandósult, inkább alkalmi kapcsolatokat érzékeltető, ún. nagykötőjel. Körülötte meglehetősen sok a bizonytalanság az írásgyakorlatban. Ennek oka bizonyára ezen írásjel viszonylagos újszerűsége: az akadémiai helyesírási szabályzatnak is csak az 1954. évi kiadása foglalkozott vele először. A jelenleg érvényben lévő kiadású szabályzat (AkH.11.) és a mai helyesírási kézikönyvek ugyanakkor már részletesen bemutatják a nagykötőjel használatának szabályait. Ezek négy nagyobb csoportban összefoglalva a következők:
A nagykötőjelet két vagy több nép (nyelv) nevének (többnyire alkalmi) kapcsolatára alkalmazzuk, ’közt’ értelemben: francia–spanyol határ; Osztrák–Magyar Monarchia; Magyar–Finn Társaság. A toldalékot ilyenkor az utolsó taghoz kötőjel nélkül kapcsoljuk: a Magyar–Finn Társaságban.
A nagykötőjeles kapcsolatok kifejezhetnek egyszerű kapcsolatos (’és’ jelentésű) viszonyt is: német–magyar szótár; ének-zene–matematika szak. (Ez utóbbi példa azt is mutatja, hogy a kiskötőjel állandósult, a nagykötőjel pedig alkalmi összetételt jelöl.)
Két vagy több tulajdonnév alkalmi kapcsolatának jelölésére is nagykötőjel használatos. Ide tartoznak a személynevek alkalmi mellérendelő összetételei, gyakorta szerzők nevei. Az így összekapcsolt személynevek tehát külön személyeket jelölnek. Például: Czuczor–Fogarasi szótár; a Hadrovics–Gáldi új kiadása; Geiger–Müller-számlálócső.
Egyéb tulajdonnevekben az alkalmi kapcsolódást jelzi a nagykötőjel, a szerkezet a közt névutós szerkezetnek felel meg: Újpest–Ferencváros-rangadó; Pécs–Budapest-buszjárat.
Ha a valamettől valameddig viszonyt nem ragos alak fejezi ki, akkor e viszony érzékeltetésére ugyancsak nagykötőjel használatos: január–március hónapban (január elejétől március végéig); a 10–50. oldal (a 10. oldaltól az 50. oldalig); Pécs–Budapest (Pécstől Budapestig). Ilyenek az összevont házszámok is: Ménesi út 11–13.
Az újabb írásgyakorlat alakította ki, hogy nagykötőjel használatos géptípusok betű-, szám-, és szójelzésekor: Apolló–11, TU–154; Boing–747 stb. A toldalék ilyenkor (kis) kötőjellel kacsolódik: T–34-es.
Miként azt is, hogy szakmai szövegekben fogalmak viszonyát jelölő közszói kapcsolatokban is nagykötőjel szerepel: alany–állítmányi viszony.
Formailag a nagykötőjel mindig tapad a megelőző szó utolsó és a következő szó első betűjéhez vagy számjegyéhez. (Kivétel az olyan eset, amikor szóközt tartalmazó tagok kapcsolódnak össze. Ilyenkor a nagykötőjel elé és után célszerű keskeny szóközt tenni: f. év 5. hó – f. év 10. hó.)