fiatal kutatói pályázat
MTA
Nyelvtudományi
Intézet
Kutatási terv
1. A kutatás tárgya
Pályázatomat a Normatív nyelvészeti kutatások (a kodifikált
nyelvi szabályokhoz való viszonyulás, a nyelvmûvelés mai helyzetének
vizsgálata) témakörben nyújtom be, a Nyelvtudományi Intézet nyelvmûvelõ
osztályára.
A fiatal kutatói pályázat keretében elsõsorban azzal szeretnék foglalkozni, hogy a nyelv társas szemléletû megközelítéseinek összességeként értelmezett szociolingvisztika (magában foglalva ezáltal az antropológiai nyelvészetet, a dialektológiát, a diskurzuselemzést, a beszélés néprajzát, a nyelvi kontaktusok vizsgálatát és a nyelvi vonatkozású társadalom-lélektan is) szemlélete, eredményei és módszerei hogyan alkalmazhatók a nyelvmûvelésben. Ennek keretében empirikus vizsgálatokat tervezek:
(1) a nyelvi norma (és a különbözõ résznormák, csoportnormák) mint a nyelvhasználatot szabályzó szociokulturális szabályrendszer(ek) feltérképezésére;
(2) a társadalomban a nyelvhasználattal, a kodifikált nyelvi szabályokkal, a sztenderddel és a különbözõ nyelvváltozatokkal kapcsolatban elõ elvárások és attitûdök megismerésére;
(3) a nyelvmûvelés módszertani lehetõségeinek, hatékonyságának, szerepének, társadalmi megítélésének feltárására.
A normák, értékek, elvárások, attitûdök vizsgálatában a társas nyelvészet empirikus módszerein kívül fel kívánom használni a más társadalomtudományokban, elsõsorban a szociológiában a kulturális értékek, normák, minõsítési folyamatok vizsgálatára kidolgozott módszereket, mérési eljárásokat is. Mindemellett arra törekszem, hogy a normákhoz való viszonyulásról és a társadalmi egyenlõtlenségek újratermelõdésérõl a szociológiában született elméletek és kutatási eredmények érvényességét is megvizsgáljam a nyelvi normák, a nyelvi viselkedés tekintetében is.
Doktori disszertációmban a
nyelvhasználat egy sajátos részterületét, a megszólítások és a beszédpartnerre
utaló elemek használatát vizsgálva, már törekedtem a fönt megjelölt hármasság
érvényesítésére, és vizsgálati eredményeim azt mutatják, hogy a mûködõ normák
és elvárások empirikus feltárása, és egymásra vonatkoztatott elemzése olyan
árnyalt képet képes nyújtani a nyelvhasználat nehezen leírható területeirõl is,
amely hatékonyan alkalmazható a nyelvmûvelés gyakorlatában.
2. A kutatás jelentõsége
A szociolingvisztika szemlélete és a nyelvmûvelés mai gyakorlata sok tekintetben ellentmondásosnak tûnhet: elsõsorban azért mert a szociolingvisztika célja a nyelvhasználat rendezett változatosságának leírása, a változatok és változások dinamikájának megragadása, a nyelvmûvelés, a nyelvstratégia gyakorlata viszont sokszor a minõsítést, sõt akár a befolyásolás szándékát is magában foglalhatja.
A szociolingvisztikai kutatások gyarapodása és eredményeik folyamatos közzététele ellenére is hiányoznak a nyelvmûvelés által hatékonyan felhasználható vizsgálatok, illetve a meglévõ eredmények sem mindig épülnek bele a nyelvi tervezõ tevékenységbe. A magyar nyelvmûvelést érõ kritikákban ráadásul az elmúlt években többször élesen szembeállították egymással a szociolingvisztika szemléletét és a nyelvmûvelést. A szociolingvisztikai álláspont szerint a nyelvmûvelés a nyelvi megbélyegzés intézményesítése, vagyis ahelyett, hogy megoldaná a nyelvi konfliktusokat, erõsíti õket, hozzájárul ahhoz, hogy a nemsztenderd változatokat beszélõk hátrányba kerüljenek, és így a társadalmi egyenlõtlenség fenntartására szolgál, korlátozza a nemsztenderd változatok beszélõinek társadalmi mobilitását.
A tervezett empirikus vizsgálatok szerepet vállalnak abban, hogy valós képet kaphassunk arról, hogy a magyar beszélõközösségben a nyelvhasználat mekkora hatással van a társadalmi érvényesülésre, miért és mennyire normatív beállítódású a magyar beszélõközösség, illetve hogyan és miért alakult ki, illetve hogyan módosul napjainkban a sztenderd történetileg hagyományozódóan nagy presztízse.
Korábbi empirikus felmérések is igazolják azt, hogy a magyar népesség a kommunikációs képességeket, vagyis a kifejezõkészséget, a helyesírási készséget, a nyelvtanilag helyes és választékos beszédkészség jelentõségét igen nagyra értékeli a társadalmi érvényesülésben. A nyelvmûvelésnek tehát alapvetõen sztenderdorientált társas környezetben kell kialakítania a stratégiáit.
A szociolingvisztika álláspontja, mely szerint a sztenderd pozícióját pusztán társadalmi tekintélye biztosítja, valós, azonban azt a tényt is magában foglalja, hogy a nyelvváltozatok között használati értéküket, társadalmi megítélésüket tekintve különbség van. A nyelvmûvelés a normatív, köznyelvi változatokat elõnyben részesítõ szemléletével ezt a létezõ értékrendi különbséget ismeri el. A szociolingvisztika felfogása szerint minden nyelvváltozat azonos értékû, hiszen megfelel a használó közösség kommunikációs elvárásainak; azonban a nyelvi változások és változatok rendszerét vizsgálva ez a szemlélet is elismeri, hogy a sztenderdizált, köznyelvi változattal bíró nyelvek esetében azonban egy változat presztízse történetileg hagyományozódóan nagyobb a többi nyelvváltozaténál, használata segíti a társadalmi érvényesülést, sõt a közösséget összetartó ereje is van. Ez a társadalmi tekintély teszi szükségessé azt, hogy a nyelvmûvelés vizsgálja a köznyelvi változat szerepét, más nyelvváltozatokhoz való viszonyát.
Tervezett kutatásom tehát a gyakorlatban kísérli meg feloldani a szociolingvisztika és a nyelvmûvelés ellentétét, azzal a céllal, hogy a társas nyelvészet szemlélete, eredményei és módszerei a nyelvmûvelés megújulásának egyik forrásává válhassanak, megteremtõdhessen a nyelvstratégia empirikus bázisa.
3. A kutatás tervezett
részterületei
A nyelvmûvelésnek
tudományosan megalapozott korpusztervezéssé válásához empirikus kutatásokra
több területen, különbözõ szempontokból is szükség van. Ezért több, egymást
kiegészítõ szempontból tervezek felméréseket:
(1) képet kapni arról, ami van: a nyelvhasználat jelenlegi
állapotának, egyes kiemelt jelentõségû nyelvi változók használatának
differenciált, a különbözõ társadalmi változóktól, kommunikációs színterektõl,
interakciós szituációktól és stílusszintektõl függõ leírása, a korpusz
dinamikus rajzolata: rétegzett
állapotrajz
(2) képet kapni arról, hogy
milyennek tartjuk, hogyan értékeljük: a nyelvhasználati jelenségek megítélésének
társadalmilag árnyalt leírása; a stílusszintekhez, nyelvhasználati színterekhez
kapcsolódó elvárások bemutatása: attitûdvizsgálatok
(3) képet kapni arról, hogy
mennyire hatékony a nyelvészeti eredmények alkalmazása: önreflexió, a nyelvészeti
eredmények legkülönbözõbb alkalmazásának, a nyelvmûvelõ, korpusztervezõ
tevékenység eredményességének vizsgálata; az eredmények érvényesítése a további
cselekvési tervben: hatásvizsgálatok.
3.1. Az empirikus kutatások
mindenekelõtt lehetõvé teszik tehát azt, hogy érvényes
képet kaphassunk a nyelvhasználat jelenlegi állapotáról; a különbözõ társadalomtudományokban
kidolgozott adatgyûjtési módszerek a vizsgálatok megismételhetõsége révén
ellenõrizhetõvé tehetik adatainkat.
A jelenlegi állapot leírásában azonban nem egyszerûen az egyes nyelvi jelenségek használatának társadalmi megoszlását próbálnám meg feltárni, tervezett kutatásom tekintettel lesz a különbözõ stílusszintekre, nyelvhasználati színterekre, a kommunikációs helyzet által megkívánt igényességi szintre is.
Az ilyen rétegzett, a nyelvstratégiában valóban felhasználható kutatási eredmények hiányoznak a magyar nyelvtudomány palettájáról, vagyis nem állnak rendelkezésre a nyelvi változatok különbözõ használati szinteken meglévõ értékét feltáró vizsgálati eredmények. A meglévõ empirikus szociolingvisztikai kutatások éppen a sztenderd és nem sztenderd formák közötti választás arányait helyezik elõtérbe, az ezek eredményeibõl kirajzolódó állapotrajz sokszor nem hasznosítható áttételek nélkül a nyelvi tervezésben. A beszédhelyzetnek megfelelõ, hatékony kommunikáció eszménye ugyanis nem egyszerûen a sztenderd formák meglétére vagy hiányára kíváncsi, hanem arra, hogy a mai magyar nyelvhasználatban a különbözõ közléstípusokra milyen kidolgozottsági szint, milyen nyelvi sajátosságok jellemzõk.
Az empirikus kutatásokban is gyakran érvényesülõ helyes : nem helyes kettõsséget tehát mindenképpen finomítani szándékozom azért, hogy a nyelvmûvelésben hasznosítható eredményeket kaphassunk. Véleményem szerint a szociolingvisztika, a stilisztika és a nyelvi tervezés együttmûködésének éppen olyan skáláknak a kidolgozása lenne az egyik leglényegesebb feladata, amelyek stílusszinthez, szövegtípushoz, beszédhelyzethez igazítotva lennének képesek értékelni az egyes nyelvhasználati jelenségeket. Kutatásom fontos feladatának tekintem ezért a létezõ stílusszintek és szituációtípusok feltérképezését, és azoknak megfelelõ, nyelvi értékelési skálák kialakítását.
A tervezett rétegzett állapotrajz természetesen nem lehet átfogó jellegû, nem terjedhet ki a nyelvhasználat minden egyes változatokban létezõ jelenségére. Ezért elsõdlegesen, elõkészítõ kutatások során arra törekszem, hogy megállapítsam, hogy melyek azok a nyelvi változók, amelyeknek a mai magyar nyelvhasználat strukturálásában ténylegesen releváns szerepe van, amelyek stigmatizáltak, illetve presztízsértékûek, és amelyek lehetõvé egyes csoportnormák, résznormák elkülönülését.
3.2. Tervezett
munkám során a másik fõ terület, azt vizsgálná, hogy az egyes társadalmi rétegek, csoportok hogyan ítélik meg a különbözõ
nyelvhasználati jelenségeket, milyen stílusértéket, igényességi szintet
rendelnek hozzájuk, még ha esetleg helyesnek, grammatikailag elfogadhatónak
ítélik is azokat. Empirikus kutatásokat tervezek ezért annak feltárására is,
hogy van-e, létezik-e a mai magyar társadalomban olyan csoport, amelynek
nyelvhasználata és nyelvi értékítélete, elvárásai a többi társadalmi csoport számára is presztízsértékûek, illetve
van-e presztízse, és ha igen, mekkora az igényes nyelvhasználatnak. Ezek az
attitûdvizsgálatok azért is lennének, lehetnek fontosak, mert a
szociolingvisztika nemzetközi eredményei éppen azt mutatják, hogy a
nyelvtervezési lépések a nyelvi viselkedést kevésbé változtatják meg, hatásuk
elsõ szinten, elsõ lépésben a nyelvi attitûdökre van.
3.3. Az
empirikus kutatások mindezek mellett hozzájárulhatnak a nyelvstratégia, a
nyelvmûvelõ tevékenység önreflexiójához is, hiszen hatásvizsgálatokra minden a társadalmi folyamatokba beavatkozni
szándékozó tevékenységben szükség van.
A hatékonyság mérése csak akkor lehet eredményes, ha a beavatkozás elõtti állapotról is érvényes adataink vannak, van összehasonlítási alapunk. Alkalmas lehet például a hatásvizsgálat arra, hogy összevethessük a nyelvhasználati ajánlások terjesztésének módszereinek; s az eredményesebb eljárásokat érvényesíthessük a további cselekvési tervben.
4. A kutatás módszerei
Az szociolingvisztikában elfogadott konvergencia elvét mely szerint az egyes nyelvi adatok annál értékesebbek, minél több módszerû gyûjtés támasztja õket alá, és különösen hasznosak azok a nyelvi adatok, amelyeket más tudományok kutatási területein szükséges eljárásokkal gyûjtöttek egységes kutatási folyamaton belül próbálom megérvényesíteni.
4.1. Elsõdleges, átfogó képet nyújtó módszeremnek a kérdõíves adatgyûjtést tekintem, olyan kérdéstípusok kidolgozását is tervezem azonban, amelyeket eddig nem használtak a magyar nyelvhasználat leírásában. A legáltalánosabban alkalmazott adatgyûjtési módszer gyakran használt kérdéstípusai olyan döntési helyzetbe hozzák az adatközlõt, amely igen távol esik a nyelvhasználat valós közegétõl: a helyes formát, a természetesebbnek tartott formát kell kiválasztania akkor is, ha esetleg õ maga is több változatot is használ. A helyességet mérlegelõ nyelvi adatokból csak ún. nominális változót képezhetünk, nincs lehetõség a fokozatok, árnyalatok érzékeltetésére, az eredmények így nem jelenítik a nyelvhasználatnak az egyénre is jellemzõ sokszínûségét.
Ennél finomabb, árnyaltabb megfigyeléseket tennének lehetõvé a stilisztikai-nyelvhelyességi ítéleteket mérõ kérdések, amelyekben nem egyszerûen arról kell dönteni, hogy helyes vagy nem az adott forma, hanem arról, hogy milyen helyzetben megfelelõ, illetve milyen mértékben elfogadható. Ez a kérdéstípus jobban megeleveníthetné a nyelvhasználat egy-egy beszélõre is érvényes változatosságát, ordinális mérési szintet téve lehetõvé. Stilisztikai, regiszter szerinti ítéletet kérõ adatgyûjtésre szinte egyáltalán nincs példa a magyar nyelvhasználat empirikus vizsgálatában. Ezért az ilyen típusú kérdések kidolgozását és alkalmazását kutatásom egyik elsõdleges célkitûzésének tekintem.
4.2. A kérdõíves adatgyûjtést kiegészíti és árnyalja
a szociolingvisztikai interjúk
készítése: a kérdõívezéssel nagyobb számú adatközlõtõl juthatunk kisebb számú,
a nyelvhasználatukra jellemzõ adathoz, a kisebb mintán elvégezhetõ interjúzás
pedig az ezekrõl a viszonyokról a társadalmi tudatban élõ vélekedések
bemutatásához és magyarázatához nyújthat több támaszpontot.
4.3. Az
értékítéletek és elvárások vizsgálatára reakciótesztek
alkalmazását tervezem, ugyanis ebben a feladattípusban az adatközlõnek
nyelvhasználati formák alapján véleményt kell alkotnia vagy a beszélõrõl, vagy
az adott helyzetrõl, vagy pedig a megnyilatkozás stílusáról. Ez a vizsgálati
módszer tûnik a leghatékonyabbnak annak megállapítására, hogy milyen
sztereotípiák élnek bennünk a nyelvhasználatra vonatkozóan.
4.4. A kérdõívekkel, interjúkkal szerzett adatok mellett, ahhoz hogy hiteles képet kaphassunk a nyelvhasználatról, mindenképpen szükség van más, beavatkozásmentes, passzív módszerekkel szerzett adatokra is. A hagyományos nyelvmûvelés nyelvi adatai folyamatos, strukturálatlan résztvevõ megfigyelésbõl származnak, így mivel a nyelvhasználati jelenségeket természetes közegükben vizsgálják, sokszor életszerûbbek, hitelesebbek lehetnek, mint a kérdõívvel gyûjtött adatok. Nem tudatosan közölt nyelvi adatokra minden ilyen kutatás érvényességéhez szükség van, a nyelvhasználat reflektálatlan teljessége valójában csak így fogható meg, ezért terveim szerint egyes kiemelt változók vizsgálata során megfigyelések eredményeire is építeni fogok
4.5. Passzív adatgyûjtési módszerként tervezem a különbözõ szöveg-és stílustípusokból rögzített szövegek elemzését, értékelését is.
4.6. A
kutatás kivitelezhetõsége érdekében az adatközlõk kiválasztását kvótás mintavétellel tervezem. A doktori
disszertációm készítése során bevált, és elégséges adatmennyiséget biztosító
módszerrel dolgozom, vagyis vizsgálok adatközlõket mindkét nembõl, négy
elkülönített korcsoportból, három lakóhelytípusból, és a három végzettség
szerint megállapított csoportból egyaránt.
A különbözõ módszerekkel gyûjtött adatok egymásra vonatkoztatása révén kaphatunk olyan összetett és árnyalt képet a nyelvhasználat állapotáról és megítélésérõl, amely kiindulási alapot jelenthet a nyelvmûvelés számára is.
5. A kutatás várható
eredményei
A nyelvmûvelés módszertani megújítása, szociolingvisztikai megalapozása ma még szinte utópisztikusnak tûnõ, összehangolt kutatásokra épülõ, hosszú távú folyamat. Tervezett kutatásom ennek a folyamatnak egy kísérleti részét, a nyelvmûvelés szempontjából releváns társadalmi és nyelvi változókat vizsgáló empirikus kutatások alkalmazását, módszertani kipróbálását tûzi ki céljául. Ennek nyomán, a nyelvi jelenségek rétegzett feltérképezése, a nyelvi elvárások és attitûdök megismerése révén, ha csak bizonyos nyelvi jelenségek, nyelvi változók tekintetében is, de olyan dinamikus nyelvhasználati állapotrajz jöhet létre, amely a nyelvmûvelés számára érdemben is hasznosíthatóvá válhat. Másrészt mivel kevés nyelvstratégiai indíttatású empirikus kutatás született eddig a magyar nyelvhasználatról, az alkalmazott módszerek sikeressége vagy sikertelensége a további, szükséges vizsgálatok számára is irányt adhat.
Eger, 2003. július 16.