A XX. század elején a kvantummechanika a világról alkotott minden korábbi fizikai modellnél inkább megkövetelte a józan ész használatának felfüggesztését. Az elmélet furcsaságait (pl. elemi részecskék hullámokohoz hasonlóan egyszerre vannak több helyen) a század vezető fizikusai "gondolatkísérletek" segítségével tárták fel, értelmezték. A század közepére átalános vélekedés lett: a kvantummechanika működik, az elméletet valójában senki sem érti, de számolni sokan tudnak vele.  

Az idei fizikai Nobel-díjat azok a kutatók kapták, akik az 1990-es években a kvantummechanika "gondolatkísérleteit" megvalósították a laboratóriumban. Haroche és Wineland kísérleteiben egyes kvantumrendszerek (atomok, ionok, rezonátorbeli fotonok) a környezettől elszigetelve, jól kontrollált módon, egymással kölcsönhatva, sokáig vizsgálhatók. Eredményeik nemcsak megerősítették a kvantummechanika jóslatait, hanem új korszakot nyitottak meg. Túl azon, hogy csodáljuk a kevés részecskés kvantummechanika bonyolultságát, most a cél ezen komplexitás kihasználása az információ minden eddiginél hatékonyabb feldolgozására - a kvantumszámítógép.  

Az előadást kötetlen beszélgetés követi.  

A fiatalkutatoklub@gmail.com címen lehet jelentkezni a levelezőlistára, illetve szólni, hogy ki jön az első estre.  

Minden fiatal kutatót szeretettel várunk,

A Szervezők