Metaforaértés Williams szindrómában: tudatelmélet vagy analógiás illesztés?
Szamarasz Vera, Babarczy Anna
BME Kognitív Tudományi Tanszék

Kutatatásunk célja kettős: egyfelől a metaforaértés képességét
vizsgálja Williams szindrómában, másrészt azt tanulmányozza, hogy –
korábbi felvetések alapján – a metaforaértés képessége összefüggésbe
hozható-e olyan mentális készségekkel, mint a tudatelmélet, analogikus
leképezés, verbális érettség vagy intelligencia.
A Williams szindróma egy igen ritka genetikai zavar, melyet számos
kognitív képesség sérülése mellett, viszonylag ép nyelvi és jó
szociális képességek jellemeznek. A nemzetközi kutatások eredményei
arra utalnak, hogy a Williams szindrómában a tudatelmélet szociális-
kognitív komponense sérült, viszont a szociális-perceptuális
komponense érintetlen marad. Ebből következően a Williams szindróma jó
tesztelési lehetőséget nyújt annak vizsgálatára, hogy a metaforaértés
képessége mögött vajon az elsőfokú mentalizációs képesség áll, vagy
esetleg olyan más képesség, mint az analógiás illesztés.
A kísérletet 15 Williams szindrómás személlyel és két tipikusan
fejlődő, korban és IQ-ban illesztett kontroll csoporttal vettük fel. A
vizsgálat négy, a megismerés különböző vonatkozásait több feladattal
vizsgáló részből tevődik össze: (1) metaforaértést vizsgáló
feladatok, (2) elsőfokú tudatelméletet vizsgáló feladatok, (3) egy
analógia-alkalmazást tesztelő feladatsor és (4) a verbális
intelligenciát mérő Peabody szókincs teszt.
A kezdeti eredmények arra utalnak, hogy a Williams szindrómás
személyek sokkal jobban értik a metaforákat, mint ahogy az a mentális
fejlettségi szintjük alapján várható lenne. Ezenkívül úgy tűnik, hogy
a metafora feladatokban megnyilvánuló teljesítmény nem mindig jár
együtt az elsőfokú mentalizációs képességet vizsgáló feladatokban
megmutatkozó jó teljesítménnyel, viszont összefügg az analógia
feladatok helyes megoldásával.