Bakró-Nagy Marianne (MTA NYTI)

Javítási stratégiák a manysi orosz jövevényszavaiban  

Az előadás történeti-tipológiai szempontból vizsgálja a manysi nyelv jövevényszavaiban megfigyelhető javítási stratégiákat különös tekintettel a szókezdő mássalhangzó-kapcsolatokra. Az elemzés korpuszát a 19. század végén és a 20. század elején, összesen 18 év alatt lejegyzett adatok képezik egy olyan nyelvi állapotból, amikor még az összes manysi nyelvjárást beszélték, de az orosz nyelvi hatás már erős volt. E szinkrón állapot elemzése lehetőséget ad egyrészt a nyelvjárásonként különbségeket mutató javítási folyamatok összevetésére, másrészt az eltérő erősségű orosz hatás kimutatására.

A manysival kapcsolatba került nyelvek közül az orosz az egyetlen, amelyikben szókezdő mássalhangzó-kapcsolatok vannak. A szibilláns, ill. nem szibilláns kezdetű kapcsolatok javítási folyamatai követik a tipológiától megállapított mintázatokat, melyek közül a manysiban is magánhangzó jelentkezése a mássalhangzók előtt/között a domináns. De míg e vokálisok forrásai közül az egyikkel, az epentézissel keletkezettekkel, azok pozíciójával és minőségével széles körben foglalkozik a jövevényszó fonológia, a másikkal, a metatézissel odakerültekkel szinte egyáltalán nem. Holott a manysiban éppen az utóbbi típus a leggyakoribb a nem-szibilláns elemű kapcsolatok esetében.  Hasonlóképpen egyoldalú az epentézis szakirodalmában a betoldott vokálisok tulajdonságainak magyarázata, amennyiben nem veszi tekintetbe a lehetőséget, hogy a magánhangzók nem egységes viselkedése a recipiens nyelv történeti változásaival hozható összefüggésbe. Az előadás az elmondottakon túl rámutat a mindazokra a nyelvi rendszeren kívüli okokra, amelyek erőteljesen befolyásolják az adatok értelmezési lehetőségeit.