Balogné Bérces Katalin (PPKE BTK)   

Skálák és kategóriák a mássalhangzós fonotaktikában

A mássalhangzó-torlódások univerzális jelöltségét azzal magyarázhatjuk, hogy megjelenésüket (viszonylag kis számú) jogosítási paraméter szabályozza. Ezáltal a mássalhangzó-kapcsolatok korlátozott tipológiája jön létre: az előadás egész pontosan háromféle kéttagú (azaz CC) kategóriát feltételez (pusztán deskriptív címkékkel: tautoszillabikus CC, heteroszillabikus CC, ill. álkapcsolat/bógusz). Ezt a (deskriptív!) tipológiát az univerzálisan megfigyelhető durva általánosítások empirikusan alátámasztják,emiatt szokás is ezeket az összetevő mássalhangzók melódikus szerkezetéből eredeztetni (vö. pl. Szonoritási Elv).

Az is jól ismert tény azonban, hogy a fonotaktikai (vagy fonotaktika által vezérelt) jelenségek nagyon sokszor nem diszkrét kategóriák mentén működnek, hanem graduális/skaláris tulajdonságokat mutatnak. Ez úgy is értelmezhető, hogy valójában mindhárom CC-kategória esetében prototipikus példányokról beszélhetünk: a prototipikus tautoszillabikus, ill. prototipikus heteroszillabikus kapcsolatok egy skála két végpontját határozzák meg, e kettő között pedig egyfajta "szürkületi zóna" helyezkedik el, melynek pontjai átmeneti kategóriák valamelyik szélső típus és a bógusz közt. Így viszont számos kérdés merül fel többek között a CC-kapcsolatok jogosítási paramétereinek státuszával és a melódia szerepével kapcsolatban.

Az előadásban ezeket a kérdéseket, tehát a skálák és a diszkrétkategóriák közti viszonyokat, megfeleléseket vizsgálom erősen ábrázolás-alapú, nem-derivációs megközelítésben (nem titkoltan a Kormányzásfonológia befolyása alatt), elsősorban a jövevényszó-fonológiából és az angol nyelvből vett példákkal.