Egyeztetés mellérendelõ fõnévi kifejezéssel

É. Kiss Katalin

Elõadásomban amellett érvelek, hogy az (1a-c) alatti jelenség csak látszólag azonos a világ számos nyelvébõl ismert „partial agreement”-tel, így az utóbbira javasolt magyarázatok nem terjeszthetõk ki rá.

(1)a. János és Péter megérkeztek.

    b.*Megérkeztek János és Péter.

    c. Megérkezett János és Péter.

A magyar tények azt mutatják, hogy a magyarban többesjel nélküli fõnévi kifejezések esetében az egyes számú ige képviseli a „teljes egyeztetést”; így az (1a)-ban tapasztalt többes számú egyeztetés kíván magyarázatot.

Azt feltételezem (Farkas és Zec (1995) nyomán), hogy a mellérendelõ kifejezések alaptagjának (az és-nek/&-nek) nincs számjegye. Formális,  morfológiai egyeztetés esetén a konjunktumok számjegye terjed ki a mellérendelt kifejezés egészére; ezért egyezik az alany egyes számú igével az (1c) típusú mondatokban. Szemantikai (referenciális) egyeztetéskor viszont a mellérendelõ kifejezés referense vesz részt az egyeztetõ viszonyban. (1a)-ban a balra kihelyezett fõnévi kifejezés egy rejtett többes szám 3. személyû rezumptív névmást köt, s ez utóbbival egyezik az ige. Ezt a feltételezést az ige-tárgy egyeztetés tényei is alátámasztják. Eltérõ határozottságú fõnévi kifejezéseket összekapcsoló mellérendelõ tárgy esetén a beszélõk az igéhez közelebbi konjunktummal egyeztetik az igét. A tárgy balra való kihelyezése esetén viszont az ige akkor is lehet határozott ragozású, ha a kifejezés határozott NP tagja az igétõl távolabb esõ konjunktumot képviseli. Ekkor a balra kihelyezett &P-vel koreferens rejtett névmás vesz részt az ige-tárgy egyeztetésben.