É. Kiss Katalin

A magyar tárgyas és alanyi igeragozás kialakulásának szintaktikai hátteréről.

Az utóbbi időben ismét a figyelem előterébe került a magyar tárgyas és alanyi (avagy határozott és határozatlan) igei paradigmák kialakulásának problémája. A korábbi tanulmányok morfofonológiai nézőpontját Havas (2005) tipológiai szempontokkal gazdagította. Előadásomban amellett érvelek, hogy ha a jelenségkörrel kapcsolatos általános mondattani elveket, továbbá a tárgyas ragozással kapcsolatos korábbi mondattani vizsgálatokat (Marcantonio 1985), valamint az obi-ugor nyelvek mondattanának tanulságait (Nikolaeva 1999a,b; 2001) is figyelembe vesszük, az alanyi és tárgyas ragozással kapcsolatos eddigi eredmények mozaikdarabjaiból a korábbinál koherensebb, meggyőzőbb és védhetőbb kép rakható össze.

Gondolatmenetem lényege a következő: Givón (1977) elméletéből kiindulva feltehető, hogy az igei személyragozás a világ nyelveiben a topikismétlő névmásnak az igei állítmányhoz való agglutinálódásával (és az agensi/experiensi topiknak alanyként való grammatikalizálódásával) jött létre. Marcantonio (1985) bizonyítékai alapján valószínűnek látszik, hogy a magyar tárgyas ragozás is eredetileg a topikalizált tárggyal való egyeztetésre szolgált. A történeti morfofonológiai kutatások szerint is a tárgyas paradigma toldalékainak többségében a topikalizált tárggyal korreferens tárgyi névmás rejlik (l. Honti 1996). A magyar alanyi ragozás paradigmája viszont általános vélekedés szerint egyes számban nem tartalmaz névmási elemet. A nem névmási eredetű személyragok létrejöttének színtere hipotézisem szerint a topik nélküli, következésképp topikismétlő névmást sem tartalmazó mondattípus volt. A mai alanyi és tárgyas ragozás kialakulását megelőző időszakra (a uráli alapnyelv korára?) három mondattípust feltételezek: (a) egy topik nélküli és egyeztető névmási toldalék nélküli szerkezetet, (b) egy alanyi topikot és az igéhez klitizálódott alanyi névmást tartalmazó szerkezetet, továbbá (c) egy alanyi és tárgyi topikot és az igéhez klitizálódott tárgyi és alanyi névmást tartalmazó szerkezetet. Feltételezésem szerint a topikalizált alannyal való egyeztetés idővel alany-ige egyeztetéssé értelmeződött át, így az (a) és (b) mondattípus közötti különbség semlegesítődött, és a három igei paradigmából kettő lett.  Az alanyi ragozás az (a) és (b) paradigma elemeiből, a tárgyas ragozás pedig a (b) és (c) paradigma elemeiből állt össze.