Egy komplex értelmezõ szótár lexikográfiai újításai


Megjelenéshez közelít az Értelmezõ szótár+, amely a Magyar értelmezõ
kéziszótárnál jóval kevesebb címszót tartalmaz ugyan, de terjedelme
ahhoz hasonló. A címszó/terjedelem arányból következik, hogy a
szócikkeknek kell tartalmazniuk a címben szereplõ pluszt.

Ez a plusz – a magyar szótárírási gyakorlatban eddig csaknem példa
nélkülien –  abból adódik, hogy a szócikkek tartalmaznak
szinonimákat (szinonim lexémákat, köztük tájszavakat is, frazeológiai
egységeket, elsõsorban szólásokat), antonimákat, valamint
nyelvhasználati tanácsokat. Ezenkívül lexikográfiai jellemzõi közé
tartozik még , hogy etimológiát hoz (kifejtettebbet, mint a Magyar
értelmezõ kéziszótár), tartalmaz határon túli magyar nyelvi elemeket
(lexémákat címszóként, önálló jelentéseket, szinonimákat és
alakváltozatokat), valamint a szótárban szereplõ utótag szerinti
összetételeket.

Az elõadás nem egyszerûen bemutatja a szótárt, hanem azokat a
lexikográfiai kérdéseket tárgyalja, amelyeket a szótárnak már
felsorolt mûfaji sajátságai, valamint azok a jellemzõi vetettek fel,
amelyek a megcélzott használói csoporthoz való igazodási igénybõl
adódódnak, mint pl. a kifejtettség és a könnyen használhatóság.  A
kérdésekre adott válaszok között vannak olyanok, amelyeket a szótár
szerkesztõi jó megoldásnak tartanak, vannak olyanok, amelyeket azonban
csak elfogadhatónak, s olyanok is, amelyeket nem teljesen
megnyugtatónak találnak, amelyek további lexikográfiai, vagy ezen
túlmutatóan normativitási vitákat indukálhatnak.