Május. 6. (kedd) 11.00

Fejes László: Az északi manysi vokalizmus néhány kérdése

Helyszín: földszinti előadóterem

A korábbi fonetikus lejegyzések után Kálmán Béla kísérelte meg először fonematikusan lejegyezni a manysi szövegeket. Arról azonban, hogy mely hangnak mikor éppen mely fonémát felelteti meg, ill. melyik fonéma milyen környezetben, milyen feltételek között miként realizálódhat, részletesen nem szólt. A Kálmán által lejegyzett alakok nem mindig felelnek meg a korábbi lejegyzésekben szereplő alakoknak (pl. Munkácsi minės [ahol ė = svá], Kálmán minas 'ment (megy Prt Sg3)' -- ugyanakkor Kálmán nem szól arról, hogy az a-nak lenne svá realizációja), és nem egy esetben nem is koherensek (ld. Fejes 2006: különösen a nem első szótagi svá ~ e ~ a ~ 0 [zéró] rapszodikus, nem megjósolható váltakozása mutatkozik meg a szöveglejegyzésekben).  

Munkám során két hangfelvételt vizsgáltam meg. Kálmán Béla az ötvenes évek végén, Matti Liimola és Jorma Rekunen 1965-ben készített felvételt ugyanazzal az adatközlővel, a két gyűjtés tartalmilag részben fedi egymást (összesen kb. 1300 szövegszó).  

A kutatás fő célkitűzése az volt, hogy tisztázzam a nem elsőszótagi a, e és különösen a svá (ill. annak "allofónjai") fonetikai karakterét (a formánsok alapján). A spektrogrammok elkészítéséhez a Praatot használtam.  

A vizsgálat eredménye, hogy akár az sem zárható ki, hogy a svá, az a és az e valójában egy fonémának a realizációi. A leggyakoribb realizációt esetleg a mássalhangzó-környezet határozza meg, de nem determinálja szigorúan. Az is elképzelhető, hogy valójában mögöttesen nem jelen levő, hanem betoldott magánhangzókról van szó (legalábbis részben). Ez magyarázná, hogy gyakran meg sem jelennek.  

Ha a három fonéma helyett nem is vehetünk fel egyet (vagy kettőt), a mai (Kálmánt követő) lejegyzéseket semmiképpen nem tarthatjuk sem (durván)fonetikusnak, sem fonematikusnak. A fonetikusságon túllép azzal, hogy megpróbál bizonyos rendszerszerű jelöléseket bevezetni, fonematikus pedig nem lehet, mert nem állít fel szabályokat arra, hogy milyen realizációk milyen fonémákat takarnak, illetve milyen fonémák mikor hogyan realizálódnak.