Fejes László (NYTK)

Uráli magánhangzó-harmóniák: rendszerezési kísérlet

Helyszín: földszinti elõadó

Általános és Magyar Nyelvészeti Intézet, KAFA-elõadássorozat

Absztrakt:

Ha áttekintõ képet szeretnénk kapni az uráli magánhangzó-harmóniákról, kétféle nehézségbe ütközünk.

Az egyik az, hogy a szakirodalomban rendkívül sokféleképpen értik a magánhangzó-harmónia fogalmát: amikor szerzõk azon vitatkoznak, hogy egy nyelvben van-e magánhangzó-harmónia, általában nem az a vita tárgya, hogy egy jelenség létezik-e az adott nyelvben, hanem hogy nevezhetõ-e magánhangzó-harmóniának. Az elõadás rendkívül tágan értelmezi a magánhangzó-harmónia fogalmát, és igyekszik tárgyalni minden olyan jelenséget, amelyet neveztek már magánhangzó-harmóniának, illetve az ezekhez nagy mértékben hasonló jelenségeket is, amelyeket még nem – néhány jelenségrõl ki is derül, hogy a magánhangzó-harmónia legtágabb fogalmába sem tuszkolhatók bele.

A másik nehézség, hogy  az uráli magánhangzó-harmóniák rendkívül sokszínûek, ráadásul esetenként közeli rokon nyelvekben vagy ugyanazon nyelv nyelvjárásaiban is többé vagy kevésbé különbözõ harmóniatípusokat találunk (vagy egyesek változatokban egyáltalán nem találunk), miközben egymástól távoli nyelvekben is elõfordulnak nagyon hasonló harmóniatípusok. Ezt a nehézséget az elõadás azzal igyekszik áthidalni, hogy a harmóniatípusokra összpontosít, együtt tárgyalja a hasonló jelenségeket, ugyanakkor az egyazon nyelvben elõforduló különbözõ harmóniatípusokat külön tárgyalja.