Az Akadémiai nagyszótár
címszóállományáról (AC)
Az egyik legfontosabb és legnehezebb lexikográfiai feladat a megírandó szótár címszóanyagának összeállítása. Ez a homogén (tisztán leíró vagy történeti) szótárak esetében is igaz, ám fokozottabban érvényes az olyan szótárra, mint a készülő Akadémiai nagyszótár, mely mintegy 230 év írásbeliségének szókincsét igyekszik feltárni és idézetekkel bemutatni. Ebben az esetben a szinkrón nyelvi (szókészlettani) kompetencia már nem elegendő a címszóállomány összeállításához, hanem szótörténeti ismeretekre és különféle adatbázisokra van szükség ahhoz, hogy hiteles képet adhassunk az említett korszak szóállományáról.
Előadásomban röviden és általánosságban beszélek a Nagyszótárba bekerülő szavak, szótípusok fő jellemzőiről, a címszóállomány kijelöléséhez rendelkezésünkre álló forrásokról, majd részletesebben a következő szempontokról: szóalkotási, művelődéstörténeti és stiláris sajátosságok; terminológiaalkotási és -használati jellegzetességek; szóföldrajzi és szógyakorisági tényezők.
Néhány példa azokra a nagyszótári címszavakra, amelyek a Magyar értelmező kéziszótár 2. kiadásához képest többletet jelentenek: asztalag trapéz, négyszög, bajlakodik bajlódik, balesemény baleset, balfedezet, balösszekötő, bálványos pogány, balzak pamlagfajta, bánakodik bánkódik, bánalom bánat, banknóta bankjegy, bányavirág kvarc, bárdol alakít, baromorvos állatorvos, bárzongorista, bátorságosít biztosít, beamter hivatalnok, beárnyal ~ beárnyaz, befogadóállomás, bekkel, belebbez kényszerlakhelyet jelöl ki, belküzdelem lelki viaskodás, bűnbélyeg szégyenbélyeg, bűnfeledés amnesztia, bűnvallás bűnelkövetés; bűnbánás, büszkít, büszkül, cédulabank jegybank, cégautó, célos célszerű, cifferblatt számlap; ábrázat, cigáró szivar, cikkszó címszó, cukedli cukorka; stb.