Haader Lea

Hibatipológia következtetésekkel

Az ómagyar kori kódexmásolók hibázásainak, azaz írottból írott szövegprodukciójuk megakadás-jelenségeinek rendszerszerű vizsgálata filológiai módszerekkel történik, a másoláskor végbemenő mentális folyamatok figyelembevételével. E vizsgálat számára előnyt (de egyben nehézséget is) jelent, hogy norma még nem köti a scriptorokat, a helyesírási rendszerek megállapodatlanok, a középkori kéziratkultúrára pedig a korábbi művek folyamatos átírása jellemző, tehát már egy-egy előzményszöveg is lehet a variáns variánsa. A pszicholingvisztika által a nyelvbotlás-korpuszokból feltárt jelenségek egy része mutatis mutandis a történeti írásbeliségben is jelentkezik, általános(abb) érvényű, a korszak azonban épp a fentebb említettek miatt speciális megakadás-jelenségeket is produkál. A hibázások típusai egyénre és korszakra egyaránt jellemzőek lehetnek. Az előadás mindkét oldalt igyekszik illusztrálni, s ennek kapcsán bemutat egy olyan kontaktusjelenséget is, amelyet az ómagyar korral kapcsolatban eddig nem volt szokás figyelembe venni.