Összefoglaló

                  Heltainé Nagy Erzsébet: Érték és normativitás a nyelvi tanácsadásban

                                 2006. szeptember 21. 11 óra; földszinti elõadó

Kulcsszavak: nyelv, közösség, érték; nyelvi reflektálás, értékelés; rendszer, norma, szokásos nyelvhasználat, sztenderd; nyelvi normák  és nyelvtani szabályok; szabály- és normasértések; nyelvi elemek és formák megítélése, nyelvi tanácsadás

A problémafelvetõ és együttgondolkodásra hívó elõadás elméleti hátterét azok a nyelvi, mûvelõdési és szociokulturális értékszempontokat is érvényesítõ, fõként funkcionális és kognitív nyelvértelmezési megközelítések jelentik, amelyek a nyelvhasználatot mint a közösségben hagyományozódó és internalizálódó, folyton újraalkotandó képességet, tudást és praxist értelmezik.

Ebbõl a nyelvfelfogásból következik az a kutatói attitûd, amely a nyelvmûvelést mint tudatos nyelvi hagyományt a beszélõközösség szokásos értékrendje szerint mûködõ, reflektáló és értékelõ tevékenységnek fogja föl, és a szaktudományos nyelvi tanácsadást a nyelvi hagyományoknak mint lehetséges értékszempontnak a  figyelembevételével végzi.

Ilyen nyelvi és kulturális értékösszetevõnek tartja a jelen gondolatmenet a magyar nyelvközösségben a normativitás igényét, a normativitásra törekvõ beszélõi attitûdöt és nyelvtudatos magatartást; illetve magát a nyelvi normát, mint a  normatív erõ révén orientáló mintaként mûködõ szokásos nyelvhasználatot.

A nyelvi normák közül most a sztenderd nyelvváltozatot, a szokásos nyelvhasználat alapját és konvenciórendszerét emeli ki, ehhez viszonyítva mutatja be azokat a nyelvi adatokat, problémákat (kérdéseket és válaszokat), amelyek a nyelvi tanácsadó munkában az utóbbi idõben megjelentek. Közülük is most elsõsorban a lexikai-szemantikai szinten érvényesülõ változásokat, „normasértéseket”, neologizmusokat. Megítélésükkor nemcsak azt veszi figyelembe, hogy az újabb változatok mennyire felelnek meg a hagyományoknak, a standard normáinak, hanem további, például szociokulturális összetevõkre is figyel. Mondjuk arra, hogy a nyelvhasználó más normákat akar érvényesíteni, vagy egyáltalán nem ismeri az adott nyelvváltozat normáit, vagy azért tér el tõlük, mert nyelvi, pragmatikai kompetenciája, --- lexikológiai szintrõl szólva: szóismerete -- bizonytalan, részleges, hiányos vagy formulaszerû.