Heltainé Nagy Erzsébet                                       

2007. október 25., de. 11 óra;  I. em. 108.

A népi konceptualizáció mint jelentésképző érték

Az előadás funkcionális-kognitív elméleti keretben foglalkozik a magyar beszélőközösségben is fontos értékösszetevővel, a népi konceptualizálással mint jelentésképző és stílusalkotó tényezővel. Működését Sinka István költészetének kontextusában vizsgálja, az ott előtérbe kerülő belső értelem-összetevők és a külső nyelvi horizont alapján, kiemelve a sensus communis szerepét.

Ezzel összefüggésben tárgyalja: a) egyes igék jelentésstruktúráit mint a mozgás térbeli és időbeli kategóriáit; b) a névszói nyelvi egységek bázistartományaiban a jelentésspecifikációt; c) tér- és topológiai dimenziókat (kint-bent), szociális tereket (konkrét-absztrakt, elöl-hátul); d) foglalkozik a képiség kiterjesztett értelmezésével.

            Tágabb értelemben az előadás az alábbi két kérdésre is keresi a választ: (1) Hogyan vonhatók be a szépirodalmi stílus vizsgálatába a kognitív szemantika szempontjai és eredményei? (2) A vizsgált nyelviségnek vannak-e olyan specifikus jellemzői, amelyek ebben az elméleti és módszertani keretben (az eddigieknél jobban) felderíthetők és leírhatók?