Heltainé Nagy Erzsébet

A tulajdonnév jelentésszerkezete és stilisztikája - kognitív megközelítésben

 

 

A tulajdonnév jelentésének leírhatósága elõtérbe kerül az újabb onomasziológiai kutatásokban. Nomináció és kogníció mint szorosan összetartozó fogalmak értelmezõdnek újra a funkcionális-kognitív megközelítésekben, amelyek a tulajdonnév jelentésszerkezetét, leírható szemantikai sajátosságait, egyedi azonosíthatóságát, stilisztikai kérdéseit a nyelvhasználat, a világról való tudás, a tapasztalat összefüggései alapján tárgyalják.

Az elõadás – egy tágabb körû kutatás részeként – irodalmi, de egyúttal valóságos személyneveket vizsgál a jelzett szemantikai és stilisztikai keretben. A kognitív szemantika és a költõi ráérzések találkozási pontjában József Attila univerzális névszemlélete mellé állítja Sinka István népi konceptualizáción alapuló költészetét, amelyben a nevek, mint elemi nyelvi egységek teremtenek kapcsolatot a tárgyi világ és a transzcendens között.

A személynevek szemantikai kérdéseit középpontba helyezve jelentésspecifikációval, jelentéspontosítással és -tágítással, valamint az ezekkel összefüggõ stílushatással foglalkozik. A személynevek elõtérbe kerülésével az elemi nyelvi egységek egyedítõ és típust alkotó funkcióját mutatja be. Megállapítja, hogy a) az elemi nyelvi egységekbõl álló jelentéstartományok könnyen érthetõk, természetesek; b) hogy a metaforizáció és a nevek elõtérbe kerülése a szövegeket a hétköznapi beszélt nyelvhez képest egyedi módon specifikálja és általánosítja, azaz jelentésstilisztikailag eltéríti a közömböstõl. Így a sinkai nevek a népi konceptualizáció konkrétságában és a fikció tágabb dimenziójában egyidejûleg értelmezõdnek.