2012. december 11., 11.00
Az előadás a magyar műveltető (a "belső", gyakran szisztematikus tranzitív~ergatív váltakozást mutató, csakúgy mint a "külső", faktitív) szerkezetek morfoszintaktikai tulajdonságait elemzi egy antilexikalista szintaxis- és morfoszintaxis-modell (Halle & Marantz 1993, 1994, Marantz 1997, 2001) keretei között. Ebben a modellben a szóalakok felépítése is ugyanabban a generáló rendszerben történik, mint a frázis- és mondatstruktúráké, és a predikátumok is széttagoltan ('dekomponáltan') jelennek meg a szerkezetben. Javaslatom lényege, hogy a műveltetés mindkét altípusa egy-egy szintaktikai fejkategóriához köthető, melyek az ágensi argumentumot bevezető predikátum- komponens két külön oldalán lépnek be a szerkezetbe: a belső okozást kifejező kategória az ágenst behozó Voice-fej alatt, a faktitivitásért felelős fej pedig Voice tartományán kívül épül be a frázisstruktúrába. Ebből az elhelyezkedési mintázatból, valamint a szerkezetben jelen levő többi kategóriával való szintaktikai és morfológiai interakcióikból vezethető le tulajdonságaik jelentős része.