Grammatikai háttérmunka néhány nagyszótári szócikk jelentésstruktúrájának kialakitásában  

Mivel a szókészlet szótári leirásában a szemantikai elemzés nem függetlenithető a grammatikai elemzéstől, A magyar nyelv nagyszótára lexikográfiai koncepciójának kialakitásakor fontos szempont volt egyfajta egységes grammatikai szemlélet körvonalazása,  illetve annak a grammatikai eszköztárnak a kialakitása és bemutatása, amely meghatározza a szótárirói munkát.  

Bizonyos kérdéseket rendszerszerűen és elvi szinten kellett átgondolni már előzetesen is, részben a lexikalizálódás összefüggésében (pl. mely ragos alakok és mikor válhatnak cimszóvá, hogyan cimszavasitsa a szótár a névmásokat, mit kezdjen a szófajjal mint a grammatikai jelentés legfontosabb elemével, a homonimia vagy a poliszémia körébe sorolja-e a több szófajúságot, milyen szófaji kategóriákat használjon szófaji minősitésként, melyek azok a morfológiai vagy szintaktikai különbségek, amelyek meghatározóak a jelentésstruktúra kialakitásában, hogyan kezelje  a vonzatokat, stb.).  

Ugyanakkor a szótári munka számos egyedi vagy előre át nem gondolható grammatikai kérdést is felszinre hoz. A korpuszalapú és adatoló szótár ugyanis igen jelentős mennyiségű nem fiktiv adat elemző értékelésével - amely elengedhetetlen része a cimszavak lexikográfiai feldolgozásának - a grammatika területén is alá tud támasztani vagy el tud bizonytalanitani tendenciaként érzékelt jelenségeket, és a műfajra jellemző besorolási-döntési kényszer miatt megkerülhetetlenné tesz számos olyan problémát, amely ugyan a nyelvtan tárgykörébe tartozik, de kérdésként eddig nem feltétlenül fogalmazódott meg a grammatikusok számára.  

Előadásomban a bizony és szócsaládja feldolgozása során fölmerült néhány grammatikai kérdésről és azok szótári megoldásáról szólok, a   beli szócikk tapasztalatai alapján pedig a képző- és ragszerű utótagnak minősitett morfémák szótári feldolgozásáról beszélek.