Ivády Rozália, Pléh Csaba, Lukács Ágnes
BME Kognitív Tudományi Tanszék
ivady@cogsci.bme.hu
 
A bemutatandó kísérletsorozatnak alapvetően két célja volt. Egyrészt
egy módszertani problémákat szerettünk volna tisztázni a morfológiai
előfeszítés kutatásában, másrészt pedig a szabály és paradigma
vitához kapcsolódó bizonyítékokat igyekeztünk keresni. Kétségtelen,
hogy az előbbi nagyobb sikert hozott, ám a második szempont
izgalmasabb.
Kétféle módszertani kérdés merült fel: vajon előfeszítési helyzetben
ugyanolyan hatékony-e az akusztikus-vizuális, mint a vizuális-
akusztikus párosítás? Van ugyan fő hatása a reakcióidőre és a
pontosságra (vizuális ingerekre gyorsabban és pontosabban reagálnak a
résztvevők), de egy sor interakciót is mutat más változókkal. A
második módszertani kérdés, hogy a főnévi paradigma alany esetű
alakjai és a tárgyeset kölcsönösen és ugyanolyan mértékben előfeszítik-
e egymást? Az eddigi vizsgálatok jó része előfeszítő ingernek a
ragozott alakot, célingernek pedig a szótövet használta. Ennek
önmagában nincsen fő hatása, sokkal inkább úgy tűnik, hogy létező
szavak esetében az előfeszítési hatás akkor nagyobb, ha először a
ragozott alakot mutatjuk (kefét - kefe), ezzel szemben nem létező
szavaknál csak akkor jön létre szignifikáns előfeszítés, ha a
jelöletlen alak áll elől (bege - begét).
Ami a szabály paradigma vitával kapcsolatos érdekes, ámde vitatható
eredmény: bizonyos esetekben ki lehet mutatni előfeszítési hatást a
nem létező szavakra is, azonban ez a hatás minimális, és mint
említettük, csak a jelöletlenről a tárgyas alak irányába szignifikáns.
Ez mindenképpen ellentmondana egy olyan modularista feldolgozó elvnek,
amely egy érzéketlen raglevágó modult állítana a bejövő
verbális ingerek futószalagja mellé, hiszen abba az irányba egyáltalán
nincs előfeszítés. Ez látszólag a paradigmaelméletet jósolná és ennek
a másik fő eredmény sem mond ellent: a létező szavak előfeszítése
erősebb a jelölt felől a jelöletlen (kefét - kefe), mint a jelöletlen
felől a jelölt irányába (kefe-kefét).