Miként működhet a pragmatikai kompetencia?
Ivaskó Lívia
(SZTE Magyar Intézet Médiatudományi Tanszék)

Előadásomban arról próbálok összevető áttekintést adni, hogy az
elméleti nyelvészeti megközelítésekben megjelenő pragmatikai
kompetencia fogalma hogyan azonosítható azzal a pragmatikai
kompetencia fogalommal, melynek működését a kísérleti nyelvészeti,
neuropragmatikai és fejlődéses pragmatikai vizsgálatok igyekeznek
minél alaposabban feltérképezni.
Elsőként olyan diskurzusok bemutatása a célom, ahol az egészséges
nyelvhasználók félreértéseinek felismerése során maguk a résztvevők
támaszkodnak ép pragmatikai kompetenciájuk jó működésére ahhoz,
hogy újra tudják értelmezni, és javítani is tudják sikertelenségüket.
A következőkben patológiás nyelvhasználatú egyének diskurzusaiban
mutatom be a fent említett képesség működését: 1. csak bal féltekei
sérült afáziások nyelvhasználatában mint a kompenzációs műveletek
alapfeltételét, 2. majd ismertetem annak a tünetegyüttesnek a
jellemzőit, mely a jobb féltekei sérült, pragmatikai kompetenciájukban
korlátozott egyének nyelvhasználata mutat. Ezt a tünetegyüttest
Paradis (1998) után a dyshyponoia terminussal határozza meg a
neuropragmatika. Előadásomban pontos képet igyekszem adni azokról a
kísérletes megközelítésekről, melyek a pragmatikai kompetencia
sérülésének mérhetőségéről, lokalizálhatóságáról való dilemmákat
okozzák, valamint külön kitérek az elme modularitásával kapcsolatos
nézetekből eredő módosított felfogásokra is.
Az előadás befejező részében szeretném megmutatni azokat a
lehetőségeket, melyek segíthetik a pontosabb nyelvi/nyelvhasználati
diagnózis felállítását, elősegítve ezzel mind a nyelvészeti,
neurolingvisztikai és neuropragmatikai vizsgálatok kiértékelését, mind
az esetleges terápiás mód kiválasztását.