Analógia és nyelvtan

Kálmán László

MTA Nyelvtudományi Intézet, 2005. június 7., 14:00


Kivonat

Az analógia a 19. századi nyelvészetben kedvelt segédfogalma volt a nyelvtudománynak; a kor szellemének megfelelõen a nyelvi változások magyarázatára használták, tehát csak közvetett kapcsolatban volt a szinkrón nyelvtannal. Ennek ellenére Saussure megállapítása szerint az analógia nemcsak a változásokat befolyásoló tényezõ, hanem a szinkrón nyelvtan kohézióját biztosító elv is.

A generatív nyelvtanban az analógiának semmilyen elméleti státusa sincs. Chomsky több ízben bírálta az analógia fogalmát. Állítása szerint a nyelvi kreativitás lényege, hogy olyan kifejezéseket is megértünk, amihez még hasonlót se hallottunk korábban.

Elõadásomban visszanyúlok a Chomsky elõtti idõkre, és megpróbálom az analógiát visszahelyezni eredeti jogaiba, sõt, a Saussure-i gondolat jegyében azt állítom (és illusztrálom néhány példával), hogy a szinkrón rendszer leírásának is jobb eszköze az analógiák feltárása, mint a szabályrendszerek felállítása.

Pontosan, formális eszközökkel meghatározom az analógia fogalmát, valamint azt az alapmûveletet, amellyel az analógia a szabályokat kiváltó mûvelet lehet a nyelvleírásban. Ez az alapmûvelet az "a:b = c:x" alakú aránypárok megoldása, vagyis az "x" kiszámítása "a", "b" és "c" ismeretében.
 

Az előadás kiegészített slide-jai >>>