Analógia és nyelvtan
Kálmán László
MTA Nyelvtudományi Intézet, 2005. június 7., 14:00
Kivonat
Az analógia a 19. századi nyelvészetben kedvelt segédfogalma volt a
nyelvtudománynak; a kor szellemének megfelelõen a nyelvi változások
magyarázatára használták, tehát csak közvetett kapcsolatban volt a szinkrón
nyelvtannal. Ennek ellenére Saussure megállapítása szerint az analógia nemcsak a
változásokat befolyásoló tényezõ, hanem a szinkrón nyelvtan kohézióját biztosító
elv is.
A generatív nyelvtanban az analógiának semmilyen elméleti státusa sincs. Chomsky
több ízben bírálta az analógia fogalmát. Állítása szerint a nyelvi kreativitás
lényege, hogy olyan kifejezéseket is megértünk, amihez még hasonlót se
hallottunk korábban.
Elõadásomban visszanyúlok a Chomsky elõtti idõkre, és megpróbálom az analógiát
visszahelyezni eredeti jogaiba, sõt, a Saussure-i gondolat jegyében azt állítom
(és illusztrálom néhány példával), hogy a szinkrón rendszer leírásának is jobb
eszköze az analógiák feltárása, mint a szabályrendszerek felállítása.
Pontosan, formális eszközökkel meghatározom az analógia fogalmát, valamint azt
az alapmûveletet, amellyel az analógia a szabályokat kiváltó mûvelet lehet a
nyelvleírásban. Ez az alapmûvelet az "a:b = c:x" alakú aránypárok megoldása,
vagyis az "x" kiszámítása "a", "b" és "c" ismeretében.