Kálmán László

Az elvontság nem boldogít  

2013. január 15., 11.00

Sokszor "elegánsnak", "magyarázó erejűnek" tűnnek az olyan leírások, amelyek a felszíni alakok közötti viszonyokat valamilyen "mögöttes" (elvont, hipotetikus) ábrázolás segítségével magyarázzák. Ezzel több probléma is van. A legsúlyosabb az, hogy valójában semmi sem bizonyítja, hogy az ilyen leírás bármivel is "magyarázóbb", mint azok, amelyek kizárólag a felszíni alakokat, ezek tulajdonságait és a köztük fennálló viszonyokat veszik számításba. Sőt, az előadásban példákat mutatok arra, hogy a felszín-alapú leírásnak bizonyos értelemben nagyobb a "magyarázó ereje", mint az elvont mögöttes ábrázolásokat használóké. Részletesebben tárgyalom, mert jól illusztrálja ezt, az -ó/-ő végű magyar melléknevek többes számú alakjaiban megfigyelhető ingadozást ("hajlandók" vagy "hajlandóak").