Kozma Judit: Tulajdonnevek helyesírása a csillagászati szaknyelvben

A csillagászat az emberiség egyik legősibb és legmodernebb tudományága is. Bár évszázadok óta magyar tudósok is magas szinten művelik, a magyar csillagászati szaknyelvnek helyesírási szabályzata és szótára még nem készült. A magyar helyesírás szabályainak 11. kiadásában mindössze egyetlen szabálypont említi meg néhány égitest nevének helyes írásmódját, és az Osiris-helyesírás is csak öt oldalt szentel a csillagászati elnevezéseknek.

Előadásomban azt kívánom bemutatni, hogy szükség lenne a csillagászati elnevezések helyesírásának átfogóbb szabályozására is. Példákkal kívánom alátámasztani, hogy ugyan sok az átfedés a földrajzi nevek és a csillagászati nevek helyesírása között, rengeteg az eltérés is. A csillagászati elnevezések nem csupán helyneveket jelentenek, gondoljunk a műszerek, az űreszközök vagy az üstökösök megnevezéseire.

Vizsgálatomhoz az Űrhajózási lexikonból, az Amatőrcsillagászok kézikönyvéből, illetve a Magyar Csillagászati Egyesület internetes hírportálján 2005-2009 között megjelent anyagokból gyűjtöttem ki a szakszókincset. Az így nyert kb. 60 ezer adat közül nagyjából 15 ezer a tulajdonnevek, illetve a tulajdonnevet is tartalmazó alakulatok száma. Ebből válogattam a főbb csillagászati tulajdonnévtípusok - pl. égitestnevek, felszínformanevek, űreszköznevek - írásmódját illusztráló példáimat.

Előzetes hipotéziseimnek megfelelően úgy tapasztaltam, hogy a legtöbb problémát az egybe- és különírás, a kis- és nagybetűk használata, az idegen írásrendszerű nyelvekből átvett nevek átírása, valamint a (római vagy arab) számokat is tartalmazó alakok helyes írásmódja jelenti a csillagászati témájú munkák szerzői számára. A problémák, következetlenségek feltárása mellett igyekszem a követendő alakulatokat is bemutatni, illetve javaslatot tenni helyes, egységes formák megalkotására.