A szemantikai és szintaktikai integráció az igei inflexió afáziás korlátozódásánál

Mészáros Éva

Az inflexiós morfémák produkciójának szelektív deficitje jól ismert az agrammatikus mondatprodukció szisztematikus elemzésével foglalkozó szakirodalomban. Egyes héber, japán, spanyol, arab, német nyelven végzett vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy az agrammatikus afáziásoknál az egyeztetési inflexió megőrzött, míg az idői inflexió sérül. Ezt a disszociációt a funkcionális projekciók szelektív károsodásával, az időjegy alulspecifikáltságával, az időmorféma lexikai hozzáférésének korlátozottságával vagy a szintaktikai és szemantikai információk integrációjának deficitjével magyarázzák.

      Az (i) egyeztetésre (AGR) és az (ii) időkongruenciára (Tense) való érzékenységet grammatikalitási döntési feladattal vizsgáltuk 10 agrammatikus afáziásnál. A válaszokat a döntés gyorsasága (reakcióidő) és a helyes válaszok száma (teljesítmény) szempontjából értékeltük.

      A kapott teljesítmény-mintázatok (helyes válaszok aránya) az AGR és TENSE disszociációját mutatják: az agrammatikusok az egyeztetési hibára érzékenyebbek, mint az időhatározó-igeidő kongruenciájának megsértésére, de ez a szétválás nem vezethető vissza az AgrS/TenseP funkcionális kategóriák hierarchikus pozíciójára. A vizsgálat szerint a reakcióidőt és a teljesítményt a szórend jelentősen  befolyásolja: az ALANY-IDŐHATÁROZÓ-TÁRGY-IGE szórendnél az agrammatikus mondatok reakcióidő-átlagai magasabbak, mint a grammatikus mondatoké, és a magasabb döntési idő-átlagokhoz találgatás szintű teljesítmény társul. Az ALANY-IGE-TÁRGY-IDŐHATÁROZÓ szórendnél ettől eltérő mintázatot találtunk.

      Az eredmények értelmezéséhez olyan elméleti keretet használtunk, amely az  AGR / Tense disszociációt a szintaktikai és szemantikai információk integrációjának deficitjeként értelmezi, és a munkamemória kapacitásának patológiás csökkenésével hozza összefüggésbe.