Posgay Ildikó: Anyanyelvjárás — nyelvi hátrány? című

intézeti előadásának (2005. november 8. délután 2 óra)

absztraktja

 

 

1. „A legtöbb európai országban a lakosságnak az a nagy hányada, amelyik nem beszéli a standard változatot, a diszkrimináció különféle formáinak van kitéve…” (Trudgill 1995).

2. A nyelvjárások negatív társadalmi megítélését tovább erősítette az oktatás nyelvjárás- ellenessége, amit még ma is tapasztalhatunk (Posgay 2002, 2004). Erre utal a nyelvjárási eredetű helyesírási hibák megítélése, vagy a köznyelvi normától eltérő, s ezért „hibásnak” tartott nyelvhasználati jelenségek megbélyegzése. Ilyen stigmatizált nyelvi változó az –e kérdőszó (partikula) is, amelynek használatát már sokan vizsgálták. Mit mond az elméleti nyelvész (É. Kiss 2004: 22), a szociolingvista (Kontra szerk. 2003: 80-81, 155-157) és a nyelvművelő (NyKk. 457-458, NymKsz.² 131-132, 399)?

3. Milyen tendenciák tapasztalhatók a vizsgált nyelvi változó használatában?

4. Az anyanyelvoktatás szerepe és feladatai a normaütközések okozta nyelvi konfliktusok feloldásában.

 

Hivatkozások

É. Kiss Katalin 2004. Anyanyelvünk állapotáról. Osiris Kiadó, Budapest.

Kontra Miklós szerk. 2003. Nyelv és társadalom a rendszerváltáskori Magyarországon.

    Osiris Kiadó, Budapest.

NyKk. I-II. Nyelvművelő kézikönyv 1-2. kötet. 1980/1985. Akadémiai Kiadó, Budapest.

NymKsz.² Nyelvművelő kéziszótár. Második, javított és bővített kiadás. 2005.

    TINTA Könyvkiadó, Budapest.

Posgay Ildikó 2002. A nyelvjárások egyéni megítélése. In: Szabó Géza, Molnár Zoltán,

    Guttmann Miklós szerk. IV. Dialektológiai Szimpozion. A Berzsenyi Dániel Tanárképző

    Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékének Kiadványai V., Szombathely.

Posgay Ildikó 2004. Nyelvi hiba vagy nyelvi kontaktushatás? In: Bakonyi István—Nádai

    Julianna szerk. A többnyelvű Európa. Széchenyi István Egyetem Idegennyelvű

    és Kommunikációs Tanszék, Győr.

Trudgill, Peter 1995. Dialektusok és szociolektusok az új Európában. Valóság 1995/11,

    107-110.