Pozitív optimalitáselmélet

Rebrus Péter (MTA NYTI)

Absztrakt

Az optimalitáselmélet (OT) és továbbfejlesztései (Harmonikus nyelvtan, MaxEnt nyelvtan) több elméleti és gyakorlati problémával kénytelenek szembesülni. Egyrészt az elemzésekben alkalmazott elméletek proliferációja olyan nagymértékű, hogy a magyarázatok sokszor összehasonlíthatatlanok, ami elsősorban az absztrakt reprezentációk és a megszorítások formalizmusainak sokféleségéből fakad. Másrészt az OT nem vagy csak nehezen képes megragadni olyan nem-kategorikus jelenségeket, mint a gradualitás vagy a variáció, illetve gyakoriság. Az előadásban megpróbáljuk végiggondolni egy olyan módosítás lehetőségét, amelyben nem szerepelnek mögöttes alakok, absztrakt reprezentációk és kizárólag alakok közötti felszíni összehasonlítások lehetségesek. Ehhez az OT egyik sztochasztikus továbbfejlesztését, a MaxEnt-nyelvtant (Goldwater & Johnson 2003) vesszük alapul, mely a bemeneti jelöltekhez valószínűségi eloszlást rendel. Ennek a változtatásnak több fontos következménye van az ingadozás jelenségére és annak kvantifikációjára nézve.