Néhány történeti probléma Ibn Fadlán útijelentése kapcsán

Simon Róbert (NYTI)  

2007. október 16. (kedd) 10.30  

920 körül a volgai bolgárok röviddel korábban az iszlámra áttért királya, Almis levelet írt a kalifának, hogy küldjön embereket, akik őt és népét az iszlámra oktatnák, s nem mellékesen segítenének a kazár uralomtól való megszabadulásban. A kalifa által küldött követség tagja volt Ibn Fadlán, aki a 921-923 között megtett útról egyedülálló jelentést készített, amelynek teljes szövegét 1923-ban találták meg a meshedi mecset kéziratai között. Ibn Fadlán útja során számos steppei néppel találkozott, az oguzokkal, besenyőkkel és baskírokkal, akikkel néhány évtizeddel korábban a magyarok is a honfoglalás előtt érintkeztek, s legalább egy esztendőt töltött a volgai bolgárok között. Beszámolója a 10. század elejei kelet- és Észak-európai népekről egyedülálló forrás, amelynek értékét a magyar őstörténet számára már a 19. század végén felfedezték. Az útijelentést bőséges kommentárok és egy hosszabb tanulmány kíséretében a közelmúltban jelentettem meg. Az előadás során néhány fontosabb történeti problémát érintrk, így a korforduló, egy lehetséges korai világrendszer, a Pirenne-tézis érvényessége és főleg az etnogenezis kérdéseit.