** Fonológiai képességek, arcfelismerés, és lateralizáció: Velünkszületett fajspecifikus képességek vagy tanult képességek?
 

Csúri Piroska
(Universidad de San Andrés Facultad Latinoamericana de Ciencias Sociales Buenos Aires, Argentina)
 

A chomskiánus generatív nyelvészet egyik alapvető feltevése szerint a nyelvi képességek fajspecifikusak és genetikailag adott formában és
biológiailag meghatározott menetrend szerint bontakoznak ki.  Eimas et al.(1971) ebben a szellemben végzett kísérletei kimutatták, hogy pár hetes
csecsemők képesek bármely létező emberi nyelv fonémikus oppozícióját megkülönböztetni a kategórikus percepció szabályainak megfelelően. Az
eredeti chomskiánus értelmezés szerint a csecsemők ezen korai fonológiai képességei bizonyítékul szolgálnak bizonyos nyelvi képességek
veleszületett státuszára. Ezen állítást később több oldalról megkérdőjelezték, többek között a következő érvekre hivatkozva:
(i) Állatkísérletek kimutatták, hogy több más faj is az emberi csecsemőkhöz hasonló képességeket mutatnak a nyelvi fonémák kategóriális
percepcióját illetően (pl. Ramus, Hauser, Miller, Morris és Miller (2000); Hauser, Newport és Aslin (2000)).
(ii) A fonológiai képességeknek nem rendelkeznek kivételes jelentőséggel, lévén hogy mind a vokális mind a manuális gügyögés kezdetben hasonló
formában mutatkozik meg attól függetlenül, hogy az adott csecsemő az akusztikus illetve jelnyelvet sajátít el anyanyelveként (Petitto és
Marentette (1991), Petitto (1994)).

Ezen előadás a fonológiai képességek és az arcfelismerés képessége között Pascalis, de Haan és Nelson (2002) által felállított párhuzamot használja
a fonológiai képességek esetleges veleszületett státuszának tárgyalására. Míg Pascalis, de Haan, és Nelson (2002) értelmezése szerint mindkét
esetben percepciós beszűkülésről (azaz, lényegében a születéskor adott képességek fokozatos elvesztéséről) lenne szó, ez az előadás az adatoknak
egy másik lehetséges értelmezését tárgyalja.  Ezen értelmezés szerint az adott speciális képességeknek általános, nem moduláris képességekre
támaszkodó fokozatos specializációjáról illetve modularizációjáról van szó.  Ezen értelmezés szerint a kezdeti általános auditív ill. vizuális
képességeket kihasználva fokozatosan épül ki egy specializált, lateralizált agytevékenységet mutató nyelvi hallási ill. arcfelismerő modul, amely felnőtt korra szakértő rendszerként látja el a nyelvi hangok ill. emberi arcok értelmezésének, azonosításának és feldolgozásának feladatát.  Ezt az értelmezést többek között a két képességgel kapcsolatos agytevékenység fokozatos lateralizációját mutató kísérletek támasztják alá. A fonológiai képességek kibontakozásának ezen értelmezése megnyitja azt a lehetőséget, hogy Hauser, Chomsky és Fitch (2002)-vel együtt újból, de már
más szinten, vessük fel azt az alapvető kérdést: Amennyiben a csecsemők fonológiai képességei láthatólag általános, nem fajspecifikus képességeknek tudhatók be, mely képességeket tekinthetünk valóban nyelvspecifikus, fajspecifikus, velünkszületett képességnek?
 

*** Beás alaktan

Orsós Anna

MTA Nyelvtudományi Intézet

A beás nyelv egy nyelvújítás előtti román dialektus leszármazottja, Magyarországon több mint 40 ezren beszélik, főleg Dél-Dunántúlon.
A beás mássalhangzórendszert a ,,sima'' és a ,,palatalizált'' mássalhangzók szembenállása jellemzi. Kétféle palatalizáció létezik, az egyiket ,,elsőfokúnak'' (t--ty, d--gy stb.), a másikat ,,másodfokúnak'' (t--c, d--zsj stb.) nevezhetjük. Az előadás azzal foglalkozik, hogy mitől függ, hogy palatalizálódik-e egy-egy tő utolsó mássalhangzója, illetve hogy melyik fajtája figyelhető meg a palatalizációnak. Arra a következtetésre fogok jutni, hogy ugyanaz a jelenség ugyanabban a nyelvben is teljesen eltérő módokon érvényesülhet különböző szóalakokban.