Kiállítás

A magyar kísérleti beszédkutatás története: a "beszélõgép" és más beszédelemzõ mûszerek, készülékek

bemutatása az MTA Nyelvtudományi Intézet Fonetikai osztálya szervezésében

Idõpont: a kiállítás megtekinthetõ: november 13-án, november 20-án és november. 27-én délután 3 és 6 óra között.
Helyszín: MTA Nyelvtudományi Intézet, Fonetikai  osztály (1068 Budapest, Benczúr u. 33., 4. emelet)



Ez a kiállítás a beszédkutatásban használt eszközöket és eljárásokat mutatja be a mechanikus beszélõgéptõl kezdve napjainkig. A beszélõgép és egyes mûszerek mûködés közben is láthatók, hallgathatók. A kiállított tárgyak leírását és használati sajátosságait tablók szemléltetik. A bemutatott eszközöket számos kutatásban alkalmazták, és a kapott eredmények alapján értékes munkák születtek.

A magyar beszédkutatásnak a kezdetektõl kettõs célja volt: az elméleti ismeretek növelése és a gyakorlati alkalmazhatóság kidolgozása. Kempelen Farkas több mint kétszáz évvel ezelõtt, a 18. század végén beszélõgépet épített, amely emberi hangképzés nélkül volt képes szavak és rövid mondatok megszólaltatására. Bármilyen nyelven meg lehet a beszélõgépet szólaltatni. Kempelen ezzel megnyitotta az ember és a gép közötti kommunikáció lehetõségét. A magyar beszédkutatás más tudományágakkal együttmûködve fejlõdött, mint a fülészet, a gégészet, a logopédia, a gyógypedagógia, a fizika, a mûszaki tudományok. A 19. század végén, a 20. század elején a fonetikusok rendszerint saját eszközeikkel dolgoztak, ezek jó részét ma már csak tanulmányaik leírásai õrzik. A kiállításon látható a palatográfia õse, ezzel az eszközzel a kiejtés következtében létrejött lenyomatot lehetett látni a szájpadláson, illetve a nyelven. A kísérleti beszédkutatás elsõ eredményei alapján, a 20. század elsõ harmadában, sokan úgy gondolták, hogy az eszközökkel azonnal megoldható a beszédhibák javítása vagy az idegen nyelvek kiejtésének megtanulása. Noha ezek az elvárások nem teljesültek közvetlenül, a tudományág hihetetlen fejlõdésnek indult. A beszéd rögzíthetõsége, a mechanikus és elektromos eszközök, a „látható beszéd”, a hangszínkép-elemzés, végül pedig a számítógép alkalmazása lehetõvé tették az emberi hangképzés egyre pontosabb megismerését. Az egyik nagy eredmény a korszerû beszéd-elõállítás, így kétszáz év elteltével újra elérkeztünk az ember és a gép közötti kommunikáció megvalósításához.

A kiállításon látható az elsõ számítógép is, amely a beszédkutatást szolgálta, valamint azok a létrejött eszközök, amelyek a mesterséges beszédet használták fel, és jelenleg is alkalmazzák a gyakorlatban (például a gyermekek beszédhallásának vizsgálatára). Az egyedülálló kiállításon ma már ritkaságszámba menõ eszközök is láthatók; a legtöbbnek a pontos mûködését és mûködtetését ma már csak kevesen ismerik.

Tárlatvezetõk:
Gósy Mária DSc
Nikléczy Péter