A mondat információs szerkezete 

Gyuris Beáta

 

(2003. Õszi félév)

 

 

Minden nyelvnek vannak eszközei arra, hogy az egyes mondatok által hordozott információk közül megkülönböztesse azokat, amelyeket a mondat elhangzása elõtt a beszélõ a hallgató által ismertnek tételez fel („régi információ”), illetve azokat, amelyekrõl azt feltételezi a beszélõ, hogy a hallgató éppen mondat elhangzása révén szerez róluk tudomást („új információ”). Ezek az eszközök lehetnek prozódiaiak (pl. angol), szintaktikaiak (pl. magyar) és morfológiaiak (pl. japán). A régebbi szakirodalom a mondat régi információt hordozó részére a téma, az új információt hordozó részére a réma szakkifejezést használta, a mai szerzõk ebben az összefüggésben ugyanakkor elsõsorban topikról és fókuszról szoktak beszélni.  

 

A kurzus céljai következõk:

a)   azoknak a fogalmaknak (pl. téma, réma, topik, fókusz, kontrasztív topik) a definiálása, amelyek a mondat információs szerkezetének leírásában fontos szerepet kapnak, hagyományos definícióik alkalmazhatóságának vizsgálata magyar adatok alapján,

b)  azoknak az eszközöknek a vizsgálata, amelyek a különbözõ nyelvek (pl. magyar, angol, német, cseh, japán, koreai, stb.) rendelkezésére állnak ahhoz, hogy a fenti módon strukturálni tudják a mondat információtartalmát,

c)   néhány olyan elmélet áttekintése (pl. Rooth 1985, 1992, Büring 1997, Kadmon 2001), amelyek választ kínálnak arra, hogy a fókusz illetve topik (kontrasztív topik) jelenléte a mondatban hogyan befolyásolja annak igazságfeltételeit, elõfeltevéseit, illetve implikatúráit.

 

Elõfeltételek:

Elméleti nyelvészet szakosoknak és a Szemantika program hallgatóinak: a Formális szemantika c. tárgy teljesítése

Nem szakosoknak: valamilyen bevezetõ szemantika kurzus teljesítése, legalább az elsõrendû logika ismerete.