A mondat információs
szerkezete
(2003. Õszi félév)
Minden
nyelvnek vannak eszközei arra, hogy az egyes mondatok által hordozott
információk közül megkülönböztesse azokat, amelyeket a mondat elhangzása elõtt
a beszélõ a hallgató által ismertnek tételez fel (régi információ), illetve
azokat, amelyekrõl azt feltételezi a beszélõ, hogy a hallgató éppen mondat
elhangzása révén szerez róluk tudomást (új információ). Ezek az eszközök
lehetnek prozódiaiak (pl. angol), szintaktikaiak (pl. magyar) és morfológiaiak
(pl. japán). A régebbi szakirodalom a mondat régi információt hordozó részére a
téma, az új információt hordozó
részére a réma szakkifejezést
használta, a mai szerzõk ebben az összefüggésben ugyanakkor elsõsorban topikról és fókuszról szoktak beszélni.
A
kurzus céljai következõk:
a) azoknak a fogalmaknak (pl.
téma, réma, topik, fókusz, kontrasztív topik) a
definiálása, amelyek a mondat információs szerkezetének leírásában
fontos szerepet kapnak, hagyományos definícióik
alkalmazhatóságának vizsgálata magyar adatok alapján,
b) azoknak az eszközöknek a
vizsgálata, amelyek a különbözõ nyelvek (pl. magyar, angol, német, cseh, japán,
koreai, stb.) rendelkezésére állnak ahhoz, hogy a fenti módon strukturálni
tudják a mondat információtartalmát,
c) néhány olyan elmélet áttekintése
(pl. Rooth 1985, 1992, Büring 1997, Kadmon 2001), amelyek választ kínálnak
arra, hogy a fókusz illetve topik (kontrasztív topik) jelenléte a
mondatban hogyan befolyásolja annak igazságfeltételeit, elõfeltevéseit, illetve
implikatúráit.
Elõfeltételek:
Elméleti
nyelvészet szakosoknak és a Szemantika program hallgatóinak: a Formális
szemantika c. tárgy teljesítése
Nem
szakosoknak: valamilyen bevezetõ szemantika kurzus teljesítése,
legalább az elsõrendû logika ismerete.