A grúz nyelv igei rendszere

 

Komlósy András

 

(2003. őszi félév)

 

 

A tárgy a grúz nyelv adatanyagán keresztül az "emberi nyelv" lehetséges megvalósulásainak bizonyos létező, de a magyarban és az európában beszélt indoeurópai nyelvekben nem ‑‑ vagy kevéssé ‑‑ fellelhető megoldásaival szembesíti a hallgatókat. A közvetlen cél egyfelől az empirikus látókör tágítása, másfelől pedig a magyarázat mélysége iránti igénynek a növelése a nyelvi jelenségek leírásában. A tárgy lényegi feladata az, hogy védőoltásként megelőzze az emberi nyelvek sokszínűségének szegényes ismeretéből fakadó szakmai provincialitásnak, az időnként önhitt agresszivitással és mindenféle "elméletgyártás" elutasításával is társuló szakmai szűklátókörűségnek, a "szakmai szemellenzőknek" a kialakulását.

 

A kurzus általános áttekintést nyújt a grúz nyelv grammatikai alrendszereinek az igére vonatkozó szeleteiről. Az ige grammatikája a grúzban a morfológiai, a szintaktikai és a lexiko-szemantikai alrendszer legbonyolultabb részleteiből áll össze. A szinte problémátlanul agglutináló névszókkal szemben az igéknél gyakori a fúzió és a belső flexió; mind a derivációban, mind az inflexióban számos pre‑, circum- és suffixum található; igen gyakori a tő szuppletivizmusa és a más esetekben produktív módon létrehozható formák lexikalizálódása, így pl. sok a deponens ige is; van igekötő és bonyolult igeidő‑ és aspektusrendszer; az igealakok három (sőt, kivételesen még több) személy közötti viszonyokat is kifejezhetnek, ami természetesen vonja maga után a pro‑drop-jelenségeket. A szabad bővítményrendű (és a topic‑‑focus viszonyokat szórendileg kifejező) nyelvben nem létezik az accusativusi eset, bár tárgyas igéi természetesen vannak -- ezek azonban az igeidőtől függően hol ergatív--abszolutív, hol nominatív‑‑akkuzatív, hol pedig datív‑‑nominatív mondatszerkesztést kívánnak maguknak. A tárgyasság határa ráadásul máshol húzódik, mint a nálunk közismert nyelvekben, s a tárgyatlan igék grammatikája sem tartogat kevesebb bonyodalmat, mint a tágyasoké. A nyelvben mindemellett létezik passzívum és morfológiai műveltetés, a tárgyas és a tárgyatlan, illetve a dinamikus és a statikus igék éles grammatikai szembeállítása és még sok minden más.

 

Előfeltételek: az alapozó és a bevezető nyelvészeti kurzusok.