A grúz nyelv igei rendszere
(2003. őszi félév)
A tárgy a grúz nyelv adatanyagán
keresztül az "emberi nyelv" lehetséges megvalósulásainak bizonyos
létező, de a magyarban és az európában beszélt indoeurópai nyelvekben nem ‑‑
vagy kevéssé ‑‑ fellelhető megoldásaival szembesíti a hallgatókat.
A közvetlen cél egyfelől az empirikus látókör tágítása, másfelől pedig a
magyarázat mélysége iránti igénynek a növelése a nyelvi jelenségek leírásában.
A tárgy lényegi feladata az, hogy védőoltásként megelőzze az emberi nyelvek
sokszínűségének szegényes ismeretéből fakadó szakmai provincialitásnak, az
időnként önhitt agresszivitással és mindenféle "elméletgyártás"
elutasításával is társuló szakmai szűklátókörűségnek, a "szakmai
szemellenzőknek" a kialakulását.
A kurzus általános áttekintést nyújt
a grúz nyelv grammatikai alrendszereinek az igére vonatkozó szeleteiről. Az ige
grammatikája a grúzban a morfológiai, a szintaktikai és a lexiko-szemantikai
alrendszer legbonyolultabb részleteiből áll össze. A szinte problémátlanul
agglutináló névszókkal szemben az igéknél gyakori a fúzió és a belső flexió;
mind a derivációban, mind az inflexióban számos pre‑, circum- és suffixum
található; igen gyakori a tő szuppletivizmusa és a más esetekben produktív
módon létrehozható formák lexikalizálódása, így pl. sok a deponens ige is; van
igekötő és bonyolult igeidő‑ és aspektusrendszer; az igealakok három
(sőt, kivételesen még több) személy közötti viszonyokat is kifejezhetnek, ami
természetesen vonja maga után a pro‑drop-jelenségeket. A szabad
bővítményrendű (és a topic‑‑focus viszonyokat szórendileg kifejező)
nyelvben nem létezik az accusativusi eset, bár tárgyas igéi természetesen
vannak -- ezek azonban az igeidőtől függően hol ergatív--abszolutív, hol
nominatív‑‑akkuzatív, hol pedig datív‑‑nominatív mondatszerkesztést
kívánnak maguknak. A tárgyasság határa ráadásul máshol húzódik, mint a nálunk
közismert nyelvekben, s a tárgyatlan igék grammatikája sem tartogat kevesebb
bonyodalmat, mint a tágyasoké. A nyelvben mindemellett létezik passzívum és
morfológiai műveltetés, a tárgyas és a tárgyatlan, illetve a dinamikus és a
statikus igék éles grammatikai szembeállítása és még sok minden más.
Előfeltételek: az alapozó és a
bevezető nyelvészeti kurzusok.